Komor gondolatok jártak Brunkala Román (1782–1821) fejében, ahogy a szállingózó hóesésben a Nemzeti Múzeum felől a állatgyógyintézetbe igyekezett, a Sár utca irányába. Esteledett, és tompán hallatszott a marhák bőgése a környékbeli istállókból. Arra gondolt, mennyivel szebb volt a Balatonnál, amikor a Festetics György gróf szolgálatában állt, s a gazdasági tanintézetben tanított. Mennyivel többre becsülték. Még a hányatott sorsú barát, Rájnis József is hasznát vette a tudásának, amikor Vergilius Georgicáját magyarította. Egyik jegyzetében meg is emlékezett róla: “…a’ beteg baromnak gyógyítását olly Tudós Férjfiakra bízom, a’ minémű Brunkala Román a’ híres Keszthelyi Gerogikonban…”.
Felsajdult benne az 1811. esztendő kudarca, amikor semmilyen rendszabály, oktatás, erőfeszítés sem tudta megállítani a Hont megyében pusztító marhavészt, ahová az egyre gyengülő Tolnay Sándor helyett kiküldték. Végül a tél akasztotta meg a ragályt. Elátkozott esztendő volt. Tolnay felterjesztésére se érkezett válasz, amely a bécsi állatorvosi tanrenddel összehangolta volna a pesti képzést. Enélkül pedig nem remélhette, hogy nyomorúságos adjunktusi fizetését felemeljék. Ebből a kevésből is mennyit kellett áldoznia a napi használatban lévő műszerek pótlására, amelyeket – személyes dolgaival együtt – 1812-ben a betörők elvittek.
Gyorsabbra fogta lépteit, hogy sötétedésre hazaérjen a Rókus kápolnától nem messze eső Baromorvos utcán fekvő Kenedics majorba, ahol a tanári lakások is voltak. Mennyit dolgoztak Tolnay professzorral, hogy magyarul, németül vagy szlovákul oktassák az orvos- és sebészhallgatókat és a gazdaságokból érkezőket, és biztosítsák számukra a gyakorlatot, ami “abban áll, hogy felvetődvén a Betegek, minden beteg mellé egy, vagy több rendeltetik a tanulók közzül, a kiknek kötelességek a Rendes Tanító Úrnak a Betegek számára rendelt orvosságokat szorgalmatosan béadni, és a betegek körül egyébféle kitelhető szolgálatokat is tenni: ezen kívül pedig elvezettetnek a Rendes Tanító Úrtól a másutt lévő betegekhez is”.
Megállította a görcsös köhögés. Tenyerét szájára szorította, szemét lehunyta és maga elé képzelte Keszthelyt májusi pompájában, amikor 1818-ban a Helikoni Ünnepségen assessorsággal tisztelték meg. De mindjárt eszébe jutott a méltatlanság, mikor ugyanazon évben elutasították folyamodványát, hogy elhunyt professzora helyére léphessen. Még a helyettesítés díját is csak 1820 decemberében fizették meg, kinevezése egyre késik. Miért is nem szegődött el egy gazdag uradalomba? Arra nem is mert gondolni, hogy mi lesz az övéivel, ha legyőzi a betegség.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A Kenedics-major alaprajza. Magyar Állatorvosok Lapja, 2021. 143. 2. 66.
