Altatómaszkok

Moerkenberg-féle altatómaszk

Jókai Mór egy kevéssé ismert művében (Egész az északi pólusig! 1876) érdekes esetet ír le: egy matróz védtelenül kell, hogy szembe nézzen egy félelmetes jegesmedvével. Hogy saját kínjait megelőzze, használni akarta azt a szert, „amivel a doktorok szokták a kínos operációk alatt a pácienst elaltatni.” Előkészítette a kloroformos szivacsot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odacsapta a medve pofájához, mondván: „– mért szíjam én fel ezt a hangyhalvagot? Szídd fel, te medve!” Az „tökéletesen elaludt, s hogy édes álmai lehettek, azt arcának mosolygó kifejezéséből s talpainak cirógatásra idomult mozdulataiból kivehettem.”

            Az égény (éter) és a hangyhalvag (klorofom) állatorvosi felhasználása ekkor még nem volt általános, bár a Magyar Gyógyszerkönyv első kiadásában (1871) szerepelnek, és a belügyminiszter előírása szerint „Minden egészségügyi tisztviselő, hatósági és gyakorló orvos, állatorvos és gyógyszerész köteleztetik a … magyar gyógyszerkönyvben foglalt szabályokat meg tartani.”

Az étert első ízben W. Morton alkalmazta 1846-ban, és szinte azonnal kipróbálták a Royal Veterinary College of Londonban, macskák kisebb műtéteihez. Az ébredés során az állatok által kiadott keserves hangok „… nem szabadítják meg a gazdát attól a rossz érzéstől, hogy állatát kínozzák”, írta Edward Mayhew, így nem érték el a kívánt hatást. Ez a megközelítés tükrözi a korabeli hozzáállást: az érzéstelenítés inkább a tulajdonos megnyugtatását szolgálta, mint az állat szenvedéseinek csökkentését.

A kloroformot Simpson használta első alkalommal (1847) egy szülésnél, majd 1853-ban Viktória királynő ennek segítségével hozta világra Lipót herceget, amivel a tudományt is támogatni akarta. Sebésze, W. J. Goodwin altatott először lovat kloroformmal. Képünkön a Mørkeberg-féle (a sebészet professzora, 1928-tól a dán állatorvosi főiskola rektora), szarvasmarhák és sertések inhalációs anesztéziájára szolgáló maszkok láthatók a koppenhágai állatorvos-történeti gyűjteményből.

Mivel az általános érzéstelenítés e módjai meglehetősen nagy veszteséggel, sok elhullással jártak, a haszonállatok körében lassan terjedtek el. A 19. század végétől azonban mind az altatószerek, mint a technikák rohamos fejlődésnek indultak. 1915-ben megjelent az első állatorvosi anesztézia könyv, majd 1919-ben a brit parlament kiadta az állatok érzéstelenítésére vonatkozó rendeletét, amelyben előírja, hogy meg kell kímélni őket a fájdalomtól, így az 1920-as évektől kezdve az állatorvosi anesztézia erőteljes fejlődésnek indult.

Orbán Éva

 

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Altatómaszkok. Magyar Állatorvosok Lapja, 2017. 139. 5. 258.

A kép a Koppenhágai Egyetem Állatorvosi és Állattudományi Iskolájának múzeumában készült.