Gondolataiba merülten, szapora léptekkel haladt a tanszék felé az udvaron – akik még látták, így emlékeznek a 150 éve született Marek Józsefre. A filmhíradó tanúsága szerint hasonló élénkséggel lépett az ünnepi asztalhoz 1949-ben, amikor átvette a Kossuth-díjat, az utolsót kitüntetései sorában, amit a Ferenc József-díj lovagkeresztje nyitott 1916-ban. A kiegyezéstől a személyi kultuszig történelmi korszakokat ívelt át gazdag pályája. Az ő időszámítása azonban másként működött.
Nem mintha nem ismerte volna pontosan a kort, amelyben élt. 1890-ben szegény diákként állami segélyért folyamodott, mert „kötelességeinek lelkiismeretesen akart megfelelni”. 1922-ben az Akadémiai Értesítőben megvédte klinikai diagnosztikája német kiadását, amely „német szövege ellenére magyar tudományos tevékenységről tanúskodik”. 1935-ben, miután a főiskola elveszítette önállóságát, csendes tiltakozásul nyugdíjazását kérte. 1952-ben, osztályelnöki megnyitójában a 125 éves Akadémiát köszöntötte, melynek célja, hogy „… az élet emberibbé, könnyebbé, szebbé válhassék”. Nyolcvanadik születésnapjára pedig – a szájhagyomány szerint – egy rádiót kért.
A valódi időszámítást azonban egy kutató elme számára a tudományos kérdések, a nyitott problémák jelentik, amelyek nem hagyják nyugodni addig, míg a megoldást – a kísérletekkel megalapozott, tudományos szigorral megalkotott megoldást – meg nem találja. Marek nem ismert korlátokat, diszciplináris határokat. A klinikai diagnosztikát a humán orvoslás szintjére emelte, melynek eredményeit – saját tapasztalataival ötvözve – az állatorvoslásra alkalmazta. Támaszkodott a fizikára, és az sem okozott gondot számára, ha új eszközt (rinolaringoszkóp, endoszkóp, elektromos ingerlékenység-mérő) kellett szerkesztenie, hogy a pontosabb diagnózist elérje. Szisztematikus munkája segítette ahhoz, hogy a később róla elnevezett betegség oktanát pontosan leírja, de megoldást keresett klinikai problémákra is (orr-gyomorszonda, Distol).
Tudását, eredményeit szigorú logikával, tudományos precizitással és tanári elkötelezettséggel tette közzé. Hutÿrával írott, tucatnyi nyelvre lefordított belgyógyászatkönyvéből ezrek tanultak. Az ún. Budapesti-díjat (Zutt Richárd műve, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tulajdona) a nemzetközi bizottság 1930-ban nekik, „a legutóbbi tíz év alatt nyomtatásban megjelent kiváló, … állatorvostudományi munka” szerzőinek ítélte oda.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A Budapesti-díj. Magyar Állatorvosok Lapja, 2018. 140. 3. 130.
