Egy könyves ember, dr. Nádudvari Győry Tibor születésének 150. évfordulóját nem is ünnepelhetnénk méltóbban, mint ex librise, „könyvcímere” és egyik fő műve, a 842 oldalas Az orvostudományi kar története (1770–1935) megidézésével. Az Orvosegyesület könyvtárnoka, a Magyar orvosi irodalom (1905–1911) szerkesztője, a Magyarország orvosi bibliographiája, 1472–1899 összeállítója, az orvostörténész nem is lehet más, mint könyves ember. Mint az állatorvos-történet oktatójaként a bevezető órán mondta, „vajjon nem egyoldalú-e valóban az, ki a természeti tüneményeket, még ha igen pontosan is, észlelni képes, de a ki az évszázadok folyamán kutatóról-kutatóra átszármazott, örökségkép átvett eszmét folytatólagosságában nem ismeri, melynek a tünemények és tudományos eredmények csupán kifejezői? És tovább menve: nem éppen ezen folytatólagos eszmének ismerete fogja-e alkalmasabbá, képessé is tenni a jelenlegi kutatót, hogy be nem érve a meglévő eredményekkel, az eszmét egy lépéssel ismét tovább vigye s vele együtt magát a tudományt?”
E mondatokból is érezhető a szenvedély, amellyel az orvostörténeti kutatások felé fordult, és – Semmelweis kutatójaként és életművének elszánt népszerűsítőjeként is – azok gyakorlati hasznossága mellett érvelt. Ez a tűz érződött Magyary-Kossa Gyulával folytatott levelezésében is, ahol egymás munkájáról elismeréssel szóltak, ugyanakkor egy-egy történeti kérdés tisztázása már-már a becsületbeli ügyek közé sorolódott.
Győry pályájának nagy részét mégis hivatali munkával kényszerült eltölteni. Közel húsz éven át a népjóléti és közegészségügyi területen miniszteri tanácsos, majd helyettes államtitkár. Ezt is teljes odaadással csinálta, amit bizonyít, hogy megindította és szerkesztette a Népegészségügy című folyóiratot. Közben számos szakmai szervezet aktív tagja, a Közegészségügyi Tanács jegyzője is volt.
Ex librise a családi címer alatt könyvek halmát ábrázolja, alatta pedig a jelmondat: „Lelkem a zenéé, az agyam a tudományé!” A mondat második fele érthető, de mire utalhat az első? A megemlékezésekből tudjuk, hogy Győry dalokat szerzett, és olyan szinten játszott hegedűn, zongorán és orgonán, hogy „a külföldi kongresszusokon Lipcsében és Bambergben is alkalmat talált arra, hogy a híres dómok orgonáin a kongresszus tagjait Bach zenéjével gyönyörködtesse.” Szász Károlynak írt egyik levelében pedig kifejti, hogy a technikai tudásnál a zenészek esetében fontosabb, hogy a produkció a lélekből fakadjon, mert ezt „a legzengőbb gége sem tudja pótolni”. Ezt a lélekáradást jelképezheti az ex librisen a könyvkupac előtt a szélesre tárt kotta.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Győry Tibor ex librise. Magyar Állatorvosok Lapja, 2019. 141. 5. 258.
