Hadikutya

Hadikutya 1916

Éppen száz évvel ezelőtt indulhattak végre haza az elcsigázott katonák és velük a lovak is a Nagy Háborúból. A katonai szolgálatból elbocsátott állami állatorvosoknak jelentkezniük kellett egykori hatóságuknál, hogy haladéktalanul megkezdhessék állategészségügyi munkájukat. A lovak se pihentek. Magyarország egyes források szerint összesen 900 000 lovat bocsátott a közös hadsereg rendelkezésére, de a remélt 50 000 sem tért vissza a hadi szolgálatból, és a hazaszállítottak egy része is elpusztult út közben takarmány és megfelelő gondoskodás híján. A túlélőket gazdákhoz adták ki bérbe, hogy az elmaradt őszi szántást el tudják végezni.

Vajon hazatért-e az ezen a tábori képeslapon megörökített hadikutya, amelyik a hátoldal felirata szerint „a harctéren jó szolgálatot tesz a 69. gy. ezredben”. A feljegyzést 1916. december 6-án írták, amikor a román, lengyel, szerb és olasz fronton megfordult, Hindenburgról elnevezett gyalogezred már közel egy éve a pieniaki vonalon küzdött az orosz csapatokkal. Előző nap mínusz 25 fok alá süllyedt a hőmérséklet, és ebben a farkasordító hidegben harcoltak egészen februárig, amikor a román hadszíntérre vezényelték át őket. A kutyák szolgálatáról csak ez a kép tanúskodik, az egység történetéről szóló írásokban nem emlékeznek meg róluk.

A jó kiállású németjuhász valószínűleg a legfontosabb feladatra volt kiképezve, ún. jelentőkutya volt. Erre utal zsebbel ellátott könnyű ruházata. Ahogy vitéz Marton Gábor írja: „E kutyáktól megköveteljük, hogy nyom után haladva, éjjel-nappal, ködben-esőben, tüzérségi tűzben a rájuk bízott jelentést (értesítést, parancsot) megbízhatóan odavigyék, ahová el lettek igazítva”, amikor minden egyéb összeköttettetés megszakadt az egységek között. E fontos feladaton kívül több ezer kutya szolgált az osztrák-magyar hadseregben. Feladatuk lehetett a járőrök kísérése, akár magashegyi körülmények között; a sebesültek felkutatása a harcmezőkön és az egészségügyi személyzet odavezetése; a tábori rendőr- és csendőrszolgálat támogatása; az állóharcok idején az elszaporodó patkányok irtása; a tehervontatás (ágyúk, gépfegyverek, akkumulátorok, sebesültek szállítása); hadifoglyok és fontos létesítmények őrzése. A szabályzat szerint nagy becsben voltak: napi kétszeri meleg étkezés, bundájuk napi tisztítása, másodnaponként fürdetés, pokróc, állatorvosi ellátás járt nekik. Az ún. kutyavezetők lehetőség szerint meg is adták nekik, amit lehetett, hiszen a képzett, okos állatok jelenléte az ő biztonságérzetüket is növelte.

A hadiktyás képeslap hátoldala
A hadiktyás képeslap hátoldala

 

Orbán Éva

 

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Hadikutya. Magyar Állatorvosok Lapja, 2018. 140. 11. 642.