Alighogy szigorú állategészség-rendőri intézkedésekkel sikerült úrrá lenni a pusztító keleti marhavészen, újabb, nagy veszteségeket okozó fertőző betegség, a sertéspestis ütötte fel a fejét hazánkban. Képünk bal oldalán a betegségre utaló jellegzetes bélgombok láthatók a Patológiai Tanszék gyűjteményében található preparátumon.
Bár egy hasonló sertésbetegségről Franciaországból már 1822-ben beszámoltak, a „hog cholera” megjelenését egy 1833-as ohiói kitöréshez kapcsolják, amely a feltételezések szerint csak az egyike volt a betegség több amerikai előfordulásának a 19. század elején. A sertéspestist 1862-ben hurcolták be Angliába, majd Dániába és Franciaországba, ahonnan gyorsan elterjedt egész Európában. Magyarországon 1895-ben először Bihar vármegyében, majd a kőbányai és a győri sertéshízlalókban jelentkezett, és egy év alatt az ország egész területét ellepte. Az első évben több, mint félmillió sertés betegedett meg benne.
Az Egyesült Államokban az 1862-ben megalakult mezőgazdasági minisztérium hosszú ideig nem szentelt különösebb figyelmet neki. Végül a Bureau of Animal Industry létre hozott egy biokémiai laboratóriumot, és kutatókat bízott meg a betegség oktanának feltárásával és a védekezés kidolgozásával. A vizsgálatok kezdetben bizonytalan és ellentmondásos eredményekkel jártak, mert egy jó évtizeden át úgy vélték, hogy a kórt a Bacillus suipestifer és a Bacillus suisepticus okozza. Végül, 1904-ben Emil Alexander de Schweinitz és Marion Dorset mutatta ki, hogy egy filtrálható vírus idézi elő, amely azonban gyakran társul baktériumok okozta gyulladásos és elhalásos elváltozásokkal. Eredményeiket hamarosan alátámasztották a berlini Paul Uhlenhut, valamint Hutÿra Ferenc és Köves János kísérletei.
Bár Preisz Hugó már 1897-ben észlelte, hogy „a betegségből gyógyult sertések vérsavója egészséges állatokat bizonyos fokig megvéd a fertőzés ellen”, 1905-ben, a VIII. Nemzetközi Állatorvosi Kongresszuson úgy vélekedett, hogy az „Általános állategészségügyi intézkedések… szigorú és következetes végrehajtása ez idő szerint a leghatékonyabb eljárás a járványok elleni védekezésnél.”
A passzív és aktív immunizálás új eljárásait Európában Uhlenhut, valamint Hutÿra és Köves dolgozták ki, és 1912-ben létrehozták a Phylaxia Szérumtermelő Rt.-t, amely gyártani kezdte a sertéspestis elleni szérumot. A vállalat termékeinek hirdetése évtizedeken át megjelent az Állatorvosi Lapokban, és évtizedeken át folytak a védőoltás tökéletesítésére irányuló kísérletek is.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Klasszikus sertéspestis. Magyar Állatorvosok Lapja, 2019. 141. 10. 578.
