1888-ban egy tragikus esemény, Azary Ákos idő előtti halála terelte Rátz Istvánt az állatorvosképzés felé. Hutÿra Ferenc, akinek át kellett vennie Azary helyét, medikus kora óta ismerte Rátzot, s meghívta a kórbonctani tanszékre. Rátz 1889-ben állatorvosi oklevelet is szerzett, és hatalmas energiával vette bele magát a tanulásba előbb Hutÿra mellett, majd külföldi tanulmányútján, ahol többek között Virchowot hallgatta. Visszatérve átvette az intézetet.
Nemcsak a tudást kellett megszereznie, hanem egy korszerű tanszéket is fel kellett építenie. Darányi Ignác minisztersége idején nyílt lehetőség az Állatorvosi Főiskola épületeinek bővítésére, a felszerelés korszerűsítésére. A képen látható kórbonctani (és parazitológiai) gyűjteménytár is ekkor kapott tágas termeket, amelyek gyorsan megteltek az oktatást támogató készítményekkel.
Rátz az állatorvosi tiszti vizsgákban, az állatorvosképzés reformjában, az állatorvosi közéletben is aktívan részt vett. Talán fiatalkori szépirodalmi próbálkozásai is predesztinálták arra, hogy több folyóirat és konferenciakötet (Állatorvosi Lapok, Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, Állategészség, a VIII. Nemzetközi Állatorvosi Kongresszus négynyelvű kötete stb.) szerkesztőjeként is értékes munkát végezzen. Előadásai színesek, elevenek, gyakorlatiasak voltak. Nemcsak az oktatást, az ismeretterjesztést is szívügyének tekintette, és számtalan hazai és nemzetközi szervezetben tevékenykedett.
A parazitológiai vizsgálódások kikapcsolódást jelentettek számára. Az állattan és a természetjárás iránti vonzalmát talán a késmárki líceumból hozta magával, ahol Fürész Ferenc tanár gyűjtőmunkájának részese volt. Tanulságos volt számára, hogy Chyzer Kornél rovartani gyűjteményének rendezésében is segédkezhetett. (Az iránta érzett tisztelet jeléül Rátz az első, általa felfedezett Taenia-fajt Dipylidium Chyzerinek nevezte el.)
Arcképét jól ismerjük: egyenes tartás, kemény ingmell és gallér, csokornyakkendő, cvikker. Kötelességtudó, elszánt, talán kissé távolságtartó embert mutat. Szükség is volt e tulajdonságokra, mert – mint Hutÿra mondta – egyike volt azoknak, akik az állatorvosképzésnek, az állategészségügynek szentelték „tehetségük és munkaerejük legjavát”, megküzdve a nagy nehézségekkel és hiányokkal. E küzdelem őrölte fel az egészségét is. Száz esztendővel ezelőtt, 1917. február 27-én megtartotta előadását, elvégezte feladatait, de másnap már nem ébredt fel.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A kórbonctani gyűjteménytár és Rátz István 1860-1917). Magyar Állatorvosok Lapja, 2017. 139. 3. 130.
