A 8. és a 13–15. század közötti időszakban, az iszlám aranykorban számos kézirat, ún. „baytarname” örökítette meg az állatorvosi tudást. Ezek eleinte görög, perzsa, szír és szanszkrit művek arab fordításai voltak, de az összegyűjtött ismereteket a tapasztalatokra, kísérletekre és a tudományos következtetésre alapozott megközelítésükkel hamarosan továbbfejlesztették. A kéziratok középpontjában természetesen a ló állt, amelynek jelentőségét és szépségét versekben énekelték meg, és tenyésztésének, tartásának, betegségeinek és gyógyításának is nagy teret szenteltek. A kéziratok egymást követő másolatai irodalmi részletekkel és a népi állatgyógyászat körébe tartozó ismeretekkel is gyarapodtak.
A képen látható ló-anatómiai ábra egy 84 oldalas arab nyelvű kéziratból származik, melynek címe A lótenyésztés, a lóbetegségek és azok gyógyításának könyve, és az isztambuli egyetem könyvtárban található. Egy ismeretlen állatorvos készítette az-Záhir Jalbáj mamlúk hadvezér számára 1466-ban, bő 130 évvel Ruini Anatomia del Cavalloja előtt. A kéziratok kutatója, Ferruh Dinçer szerint a miniatúrák művészi értéke nem vetekedhet a Ruini könyvében található ábrákéval, de a tudományos tartalom élenjáró.
A következő, hosszú történelmi időszakban az Oszmán Birodalmat a belső és külső hatalmi harcok jellemezték. A 19. század modernizációs törekvései kevés sikerrel jártak, és csak Kemal Atatürk hadi és politikai erőfeszítései tették lehetővé, hogy az I. világháború után létrejöjjön a Török Köztársaság.
A fiatal állam számos külföldi vívmányt vett át. 1923-ban Marek Józsefet hívták – sikertelenül – az átszervezendő konstantinápolyi állatorvosi főiskola élére. A modernizáció része volt az állattenyésztés fejlesztése. Ehhez Wellmann Oszkár segítségét kérték, ami ékes bizonyítéka annak, amit akadémiai ajánlásában olvashatunk: „Elismert elsőrendű szaktekintély az állattenyésztéstan terén is, … akinek véleményét és tanácsát minden jelentősebb állattenyésztési ügyben kikérni szokták, és aki minden ezirányú mozgalomban igen hathatósan kiveszi részét.” Wellmann, aki szintén nem akarta hosszabb időre elhagyni a főiskolát, melynek rektora lett, 1932 és 1933 nyarán két-két hónapot töltött Törökországban végiglátogatva a méneseket és a jelentősebb szarvasmarha- és birkatenyészeteket, majd örökléstani és táplálkozás-élettani szaktudását latba vetve a helyi igényeknek megfelelő programot dolgozott ki számukra. Halálának 75. évfordulóján ne feledjük, hogy „kiválóságát a külföldön is méltányolják és elismerik”.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Lóminiatúra a 15. századból. Magyar Állatorvosok Lapja, 2018. 140. 5. 258.
