Szollár István: Lótenyésztés Mezőhegyesen 1961–2004. [Mezőhegyes], Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt., 2021
A szerző élete összefonódott a hazai lótenyésztéssel. Szülei a II. világháború végén Németországba telepített hazai ménessel tartottak, így ő is ott született. Aktív lovasként, állatorvosként hosszú ideig dolgozott Mezőhegyesen, és a szívén viseli az évszázados hagyományokkal, és remélhetőleg szép jövővel rendelkező ménes sorsát.
1961-től Mezőhegyesen a hagyományos nóniusz, gidrán és furioso-north star fajták helyett az „új magyar fajtájú sportló kitenyésztése” lett a cél. A kiinduló kancaállomány rendkívül vegyes volt (nóniusz, mezőhegyesi félvér (furioso-north star), gidrán, dán és más fajtájú kancák). A fedező mének megválasztása sem volt könnyű feladat. A telivérek mellett a kelet-német hannoveriekre esett a választás. Az első fejezet részletesen ismerteti a tenyésztésben résztvevő mének és kancák és kancacsaládok egyes tagjait, méltatva tulajdonságaikat, és bemutatva utódaik sikereit. A második fejezet a versenylovakkal, ezen belül is az ügető lovakkal teszi ugyanezt.
Mindkét fejezetet értékelés zárja, amely a legfőbb tenyésztési eredményeket és a problémákat foglalja össze. Megtudhatjuk, hogy a II. világháború utáni évektől a lótenyésztés nem tartozott a jövedelmező ágazatok közé, ezért nem élvezett prioritást. A mezőhegyesi sportló kitenyésztése az 1961-es célkitűzést követően bő két évtizedet vett igénybe. A legjobb eredményeiket az 1980-as moszkvai olimpián érték el, ahol díjugratásban és militariban is több innen származó ló indult. A fajta elfogadására és bejegyzésére 1984-ben került sor. 1990-es években megalakult a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete, amely a magyar félvér és a mezőhegyesi sportló – együttes nevén a magyar sportló – tenyésztését felügyeli.
A laikus számára is nyilvánvaló, hogy egy új fajta sikeres tenyésztése évtizedek munkája. Bár a magyar sportlovak már eddig is sikereket értek el a versenyeken, nem törtek be a nemzetközi élvonalba. A szerző szerint nem törekedtek elég kitartóan a hibák kiküszöbölésére. A tartási és takarmányozási feltételek lényegében nem változtak, így a megszaporodott kancaállomány zsúfoltsága és a csikók nem megfelelő felnevelése gátja lett a jobb teljesítménynek. Volt, hogy a nem minőségi takarmány toxikózist, kólikát okozott. Az elhullott kancák pótlása nem volt tervszerű. A csikók növendékkorban végzett mozgatása előfeltétele az egészséges fejlődésnek és a jó vérmérsékletnek. Erre a nyolcvanas évektől nem volt mód, pedig a megfelelő mozgás és a korai tréningezés jobb esélyeket biztosít a későbbi sportteljesítményre. A romló teljesítmények miatt a 2000-es évek elejére Mezőhegyes elveszítette a lovassportban betöltött vezető szerepét. Hasonló fejlődési ívet mutatott az ügetőló-tenyésztés is, amely teljesen megszűnt.
A könyv utolsó fejezete a Mezőhegyesen maradt nóniusz tenyésztést tekinti át a vizsgált 40 évben.
A negyven évi munkát pontos adatokkal, a tenyészállatok képeivel bemutató könyvet elsősorban a lótenyésztéssel foglalkozó szakembereknek ajánljuk.
A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. 2016-ban jött létre. Feladata „a Mezőhegyesen kialakult, védett őshonos magyar lófajták tenyésztése, genetikai értékének megőrzése, a nóniusz, a gidrán, a furioso, valamint a magyar sportló és ügető fajták ménesének kialakítása és fenntartása”. A szerzővel együtt reméljük, hogy ehhez mind a korábban hiányzó környezeti feltételek, mind a szakszerű vezetői koncepció rendelkezésre áll majd.
Orbán Éva
Az illusztrációul szolgáló képek 2012-ben készültek. Fotó: Orbán Éva
További olvasmány: http://szurcsapespenna.hu/neumann-sebestyen/
