Egy nyári hajnalon éktelen lármára riadtak a Kunewalder-ház lakói. Este a „hála és tisztelet érzéstől indíttatva” a tanári karnak éjjeli zenét adott hat frissen végzett állatorvos, majd visszatértek a korcsmába, ahol folytatták az ünneplést. Itt az egyikük (kinek nem sikerült a „vizsgálata”) indítványozta, hogy az őt megbuktató Eisenmayer Sándornak adjanak macskazenét. Az Ötpacsirta utca felől visszatértek hát a tanintézetbe, felszöktek a második emeletre, hogy az ott lakó Eisenmayert hamis nótájukkal, zajongással „büntessék”. Sajnos e zenebonának a betegeskedő, de igen tisztelt Galambos Márton tanár éjszakai nyugodalma is a kárát látta. A delikvensek a rendőrségen végezték. Az 1868. július 28-i eset nem az egyetlen, amely Galambost panaszra késztette. Korábban a hallgatók illetlen magaviselete, hanyag óralátogatása miatt kérte az igazgatóság fellépését.
Galambos Márton orvosdoktor kétszáz esztendeje, 1820. április 15-én született Selmecbányán. Középiskoláit a fővárosban végezte, közben korán árvaságra jutott. Sebész- és szülészmesteri, állatorvosi, majd orvosdoktori oklevelet szerzett. 1847-től oktatott az állatorvosi tanintézetben. Amikor a képzés három évesre bővült előfordult, hogy kilenc tárgyat kellett oktatnia két nyelven. Panaszra adott okot az is, hogy fáradozásait a minisztérium elismerte ugyan, de csak 1863-ban nevezték ki nyilvános rendes tanárnak, pedig a kisebb háziállatok kórodáját is ő vezette. Az emberpróbáló helyzetbe belebetegedett, és másfél évig nem tudta maradéktalanul ellátni a feladatát.
Galambos a tanítás és a klinikai munka mellett tudományos kísérleteket is folytatott. Ebben bizonyára segítségére volt, hogy a Krátky János képe nyomán készült grafikán látható Kunewalder-házban, ahová 1859-ben költözött az állatgyógyintézet, kedvezőbbek lettek az oktatás, a kutatás és a tanárok lakhatásának feltételei. 1861-ben elsőként észlelte, hogy a marhavész átterjedhet a juhokra és a kecskékre is, és oltási kísérletekkel igazolta megfigyeléseinek eredményét. Heitzmann Márton országos állatorvos már az év végén ajánlotta, hogy a szarvasmarhákat a juhok „szelídített marhavész ragályanyagával” oltsák be. Más fertőző betegségekkel (például a lovak keresztbénasága) és gyógymódokkal (a Cundurango alkalmazása) is kísérletezett. E mellett kórbonctani és gyógyszertani (Gyógyszertan állatorvosok és mezei gazdák számára) tankönyveket írt.
Dolgos, küzdelmes életét hosszú szenvedés után 1872. szeptember 5-én Pozsonyban fejezte be.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Macskazene a Kunewalder-házban. Magyar Állatorvosok Lapja, 2020. 142. 4. 194.
A kép forrása: Állatorvostörténeti Gyűjtemény
