Plósz Béla ismeretlen festménye

Plósz Béla. Dr. Szentgáli Zsolt felvétele

155 éve, 1863. május 19-én született Plósz Béla, akit mindenki a modern állatorvosi sebészet hazai megteremtőjeként tisztel, mégis egyike a magyar állatorvoslás 19-20. század fordulójára tehető aranykorának ritkábban emlegetett, kevésbé ünnepelt személyiségeinek. Orvos apja és bátyja, illetve a Kunewalder-ház közelsége vonzották az állatorvosi pályára, s búcsúztatásakor is úgy nyilatkozott: ha még egyszer születne, akkor is e hivatást választaná.

Először a belgyógyászati tanszéken működött Azary keze alatt, majd 1891-ben bölcsészdoktori címet szerzett. A Földmívelésügyi Minisztérium – a M. kir. Állatorvosi Akadémia kezdeményezésére, 10 hónapos európai tanulmányútra küldte, hogy a legkorszerűbb állatsebészeti módszereket tanulmányozza, s hazatérve meghonosítsa. Minden erőfeszítést meg is tett ebbe az irányba, de – mint tanszéki utója, Berrár Mihály írta – „…teljes tíz évig kellett türtőztetnie alkotásvágyát”nyilvános, rendes tanári kinevezéséig, 1897-ig, amikor átvette a sebészet tanszék irányítását a nyugalomba vonuló Varga Ferenctől.

A várakozás időszaka nem volt hiábavaló. Ismét Berrárt idézzük: „Az állatorvosi gyakorlat minden ágában olyan kiváló rátermettséget mutatott, olyan fáradságot nem kímélő és nem ismerő munkásságot fejtett ki, hogy nevét csakhamar országszerte emlegették és alárendelt főiskolai állása ellenére minden állatorvosi ügyben, de ezen felül még állattenyésztési ügyekben is lassankint Magyarország egyik legelső szaktekintélye lett” (Állatorvosi Lapok, 1912. 5-6. 31. p.). Valóban: törvényszéki állatorvostani jegyzet, szemészeti könyv és számos érdekes – sikeres és kudarccal végződött – eset leírása fémjelzi ezeket az éveket. Az új intézetvezető így kéttucatnyi közleménnyel tarsolyában, „teljes fegyverzetben” lépett a tanszék élére, s rögtön útjára bocsátott egy a sebészeti gyakorlatot kiválóan támogató kézikönyvet, a Sebészeti műtéttant (1897), amellyel az „országos állatorvos-egyesület” elindította az Állatorvosi kézi könyvtár sorozatot az olyan művek számára, „melyekre a szakembernek a mindennapi gyakorlat közben lépten-nyomon szüksége van, hogy belőlük a felmerülő kóresetek körül és egyéb szakkérdésekben követendő eljárásra vonatkozólag könnyen tájékozást szerezhessen” – írja Hutÿra a bevezetőben. A könyv – és későbbi bővített kiadása, illetve társkötetei: az általános és részletes sebészetek – tanúskodnak egy elkötelezett, szakmailag magas színvonalon álló, kiváló problémamegoldó szakember munkásságáról. Az antisepsis és az asepsis mellett az értéztelenítés és a technikai részletek alapos leírása, az ábrákkal és fotográfiákkal támogatott szemléltetés is a kötetek értékét emeli, és a sebészet mesterségének kiváló művelése mellett arra utalnak, hogy Plószban erőteljes volt a tanítás szenvedélye is.

1921-ben, a nyugalomba vonulása alkalmából rendezett rendkívüli tanácsülésen Hutÿra így méltatta: „Kiváló érdeme, hogy a szakismeretek terjesztésével és a sebészeti tudásának gyakorlati alkalmazásával nagy hasznára volt a magyar gazdaközönségnek. A sebészet és szemészet köréből tartott közkedvelt előadásaival fel tudta kelteni a hallgatóság érdeklődését tárgya iránt. Sikeres tanügyi működése és önálló tudományos búvárkodása mellett hasznos irodalmi működést fejtett ki és jeles művekkel gazdagította hazánk szakirodalmát. Előzékenyen finom uri modora és készsége, mellyel nagy tudását a felek rendelkezésére bocsátotta sok tisztelőt és jóbarátot szerzett neki a gazdák és lótenyésztők köréből s ez a körülmény sokban hozzájárul a Főiskola külső tekintélyének emeléséhez.”

Négy év múlva azonban visszatért a szakmai közéletbe, hogy az I. világháború után hihetetlen energiával és munkával talpra állítsa és 75 éves koráig irányítsa a hazai lótenyésztést.

Plósz Béla bemutatott portréja a Sebészeti és Szemészeti Tanszéken található, kissé kevésbé sikerült alkotás, amelynek ismeretlen a készítője és egy tanári szobában „rejtőzik”. Az 1920-as évek elején ábrázolhatja Plósz Bélát, és talán azért került le a díszhelyről, mert méretében nem illeszkedik a többi portréhoz, ahová így egy idősebb kori ábrázolás került.

Orbán Éva

Fotó: dr. Szentgáli Zsolt

 

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A címlapon látható képről. Magyar Állatorvosok Lapja, 2013. 135. 5. 258.

 

Válogatás Plósz Béla cikkeiből és a róla szóló irodalomból:

Plósz Béláról:

Plósz Béla dr. sebészprofesszor születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi szakülés (1963. V. 24. programjából . Magyar Állatorvosok Lapja, 1963. 18. 10. 389. p.

Gouth Gy. Endre dr. ny. egyet. tanár megemlékezése Plósz Béláról (1863–1946), születésének 100. évfordulóján. Magyar Állatorvosok Lapja, 1963. 18. 10. 390–395. p.

Dr. Plósz Béla 75 éves . Állatorvosi Lapok, 1938. 61. 11. 217. p.

Berrár Mihály: Dr. Plósz Béla nyugalombavonulása .Állatorvosi Lapok, 1921. 44. 5–6. 31–32. p.

 

Plósz Béla dolgozatai:

Plósz Béla: A hörgősség orvoslása a Morgagni-féle öböl nyálkahártyájának kifejtésével Állatorvosi Lapok, 1913. 36. 24. 283–288. p.

Plósz Béla: A helybeli érzéstelenítés 3. Állatorvosi Lapok, 1909. 32. 3. 26–29. p.

Plósz Béla: A helybeli érzéstelenítés 1. Állatorvosi Lapok, 1909. 32. 1. 1–3. p.

Plósz Béla: A helybeli érzéstelenítés 2. Állatorvosi Lapok, 1909. 32. 2. 16–18. p.

Plósz Béla: Sebvarrás fémkapcsokkal Állatorvosi Lapok, 1906. 29. 1. 2–3. p.

Plósz Béla – Marek József: Vékonybél szűkületének megszüntetése hasmetszéssel Állatorvosi Lapok, 1904. 27. 3. 65–69. p.

Plósz Béla: A csikók mankóállásának ritka alakja Állatorvosi Lapok, 1904. 27. 9. 257–259. p.

Plósz Béla: Közlemények az állatorvosi főiskola sebészeti klinikájáról. Veterinarius, 1902. 25. 22. 683–687. p.

Plósz Béla: A scrotalis sérv operatiója után bekövetkezhető bélelőesésről . Veterinarius, 1902. 25. 4. 97–98. p.

Plósz Béla – Marek József: A remesebél lefűzésének megszüntetése laparotomiával lóban.   Veterinarius, 1902. 25. 1. 7–14. p.

Plósz Béla: Hernia inguinalis és perinealis gyógyult esetei. Veterinarius, 1901. 24. 16. 449–455. p.

Plósz Béla: Az emasculator. Veterinarius, 1901. 24. 4. 89–93. p.

Plósz Béla: A kryptrochismus operálása. Veterinarius, 1900. 23. 7. 193–199. p.

Plósz Béla: A metacarpus belső felületén fejlődött exostosis eltávolítása levésés útján.   Veterinarius, 1899. 22. 13. 405–408. p.

Plósz Béla: A vállizmok rheumájának kezelése, atropin-morphium bőr alá fecskendezésével. Veterinarius, 1899. 22. 1. 1–5. p.

Plósz Béla: A kryptorchid lovak operálása. Veterinarius, 1896. 19. 4. 137–158. p.

Plósz Béla: Bélmetszés gyógyult esete. Veterinarius, 1895. 18. 9. 409–411. p.

Plósz Béla: Veleszületett entropium csikón. Veterinarius, 1895. 18. 5. 229–231. p.

Plósz Béla: A nervus radialis hűdésének gyógyult esete. Veterinarius, 1895. 18. 5. 225–229. p.

Plósz Béla: Közlemények az állatorvosi akadémia sebészeti klinikájából. Veterinarius, 1895. 18. 1. 1–6. p.

Plósz Béla: Az u. n. nyírrák operativ kezelése. Veterinarius, 1894. 17. 6. 257–260. p.

Plósz Béla: A hörgősség gyógyítása a Möller-féle operációval. Veterinarius, 1893. 16. 7. 317-329. p.

Plósz Béla: A castratio per primam gyógyulással. Veterinarius, 1893. 16. 4. 161–169. p.

Plósz Béla: Az ovariotomia. Veterinarius, 1892. (15. 1. 1-17. p.

Plósz Béla: Az operálandó végtagok rögzítése. Veterinarius, 1892. 15. 5. 230–234. p.

Plósz Béla: A szügydaganatok operácziója. Veterinarius, 1891. 14. 9. 453–456. p.

Plósz Béla: Érdekesebb kóresetek. Veterinarius, 1890. 13. 6. 225–229. p.

Plósz Béla: Adatok a kutya szőrtüsző-atkájának (Demodex folliculorum var. canis. Tulk) morphologiájához 2.   Veterinarius, 1890. 13. 12. 516–522. p.

Plósz Béla: Adatok a kutya szőrtüsző-atkájának (Demodex folliculorum var. canis. Tulk) morphologiájához 1.   Veterinarius, 1890. 13. 11. 463–474. p.

Plósz Béla: A creolinról.   Veterinarius, 1888. 11. 11. 370–376. p.

Plósz Béla: A lépfene és a sertésorbáncz védőoltásáról.   Veterinarius, 1888. 11. 10. 329–334. p.