A zoonózisok a kezdetektől kísérik az emberiséget. Már az időszámítás előtti írott emlékek bizonyítják, hogy tisztában lehettek azzal, hogy egy-egy betegséget az állatok közvetítettek. Erre utal többek között a Bibliában, Salamon első könyvében az a tanács, hogy a – feltevések szerint pestissel fertőzött – filiszteusok engesztelő áldozatul készítsék el fekélyeik (más fordításban: daganataik) és egereik (patkányaik) mását aranyból, és ezzel küldjék vissza az Úr ládáját. Többen az egyiptomiakat sújtó ötödik csapást is egy zoonózissal, a lépfenével azonosítják.
Hosszú évszázadok teltek azonban el úgy, hogy a gyanú nem nyert bizonyítást. Szükség volt a mikroszkóp feltalálására és annak felfedezésére, hogy a betegségeket „élő ragályanyag” terjeszti (G. Fracastoro, 1546). Ám volt, aki ezzel sem elégedett meg: egy Sztyepán Andrijevszkij nevű katonaorvos, a fertőzés állati eredetét bizonyítandó, 1788-ban lépfenével fertőzte meg magát egy beteg állatból vett spórákkal. Tapasztalatait leírta, és a betegséget „szibériai fekélynek” nevezte el.
Néhány évtizeddel később, a zoonózisok igazi természetének feltáráshoz elengedhetetlenül szükséges mikrobiológiai felfedezések hajnalán, az Orvosi Hetilap (1864) hasábjain a veszettség (hydrophobia) mint önállóan kifejlődött „heveny lázas mámor” jelent meg – elismerve, hogy van „mérgező” formája is, amely „az állatokról az emberre fertőzés útján átterjed”.
Képünk három és fél évtizeddel későbbi: a hazai bakteriológia nagy úttörője, Preisz Hugó Bakteriológia (1899) című könyvéből származik. A szerző saját felvételei arról a Bacillus anthracisról, amelynek kutatásában jelentős eredményeket ért el – többek között – a spóratermelést meghatározó környezeti tényezők feltárásával.
Újabb száz év elteltével a tudomány képes a legtöbb zoonotikus betegség megelőzésére és kezelésére, ugyanakkor az ökológusok arra figyelmeztetnek, hogy az emberi tevékenység olyan szintet ért el, amely már a természetes folyamatok versenytársaivá tesz bennünket, ezért új kihívások várnak ránk. A fertőző betegségek terjedését nem lehet már a klasszikus modellek alapján kielégítő mélységben vizsgálni. Figyelembe kell venni olyan tényezőket is, mint a tervezetlen urbanizáció, a mezőgazdaság intenzifikálása, az élőhelyek átalakulása és ezeknek az ökológiai, biológiai, szociális és epidemiológiai következményei. A Magyar Zoonózis Társaság 25 éve segíti az ilyen komplex kutatásokhoz szükséges sokféle szakterület összefogását.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Preisz Hugó Bacillus anthracis fotói. Magyar Állatorvosok Lapja, 2017. 139. 10. 578.
