Respirációs készülék

Respirációs készülék

A M. kir. Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás létrehozását 120 évvel ezelőtt Liebermann Leó kezdeményezte. A földművelésügyi minisztérium az alapítás feltételéül szabta, hogy azt az érdekelt „ipari körök” is támogassák. Liebermann a tervezett építkezés költségének felét szerezte meg a molnár-, szesz- és cukoripartól, illetve a sertéstenyésztőktől. Így épülhetett meg a M. kir. Állatorvosi Akadémián a szerény (két kis laboratóriumból, egy mérlegszobából és egy kísérleti istállóból álló) állomás, amelynek vezetője a mindössze 30 éves Tangl Ferenc lett. Hamarosan kiderült, hogy a feltételek messze elmaradnak a vizsgálatok iránti igényektől, így 1900-ban Czigler Győző tervei szerint megindult a kísérletügyi intézeteknek új, korszerű otthont adó épület kialakítása. Itt nyert elhelyezést az Állomás is.

A világon mindössze hat működött a képen látható respirációs készülékből, amelyet Tangl adatai alapján nagy részben Junkuncz István mechanikus készített el. Az anyagcsere-vizsgálatok korábban a takarmány, a bélsár és a vizelet mennyiségének és kémiai összetételének, illetve az állat gyarapodásának mérésére szorítkoztak. E különleges laboratórium segítségével azt is meg lehetett állapítani, hogy munkavégzés közben miképpen értékesíti az állat a tápanyagokat. Ahhoz, hogy a munkavégző jószág által kilehelt levegő mennyiségét, valamint szénsav és víztartalmát mérni tudják, egy hermetikusan zárt szekrényt alkottak, amelybe kimért takarmányadagokat tudtak bejuttatni, és össze tudták gyűjteni a keletkező vizeletet és bélsárt. A befújt friss levegő mennyisége is szabályozható volt. A bokszba zárt állattal pontosan meghatározott munkát végeztettek egy járató gép segítségével, amelynek dőlésszögét és sebességét kívülről állították. A kabinhoz csatlakozott a kilehelt víz mennyiségének meghatározásához szükséges hűtőkészülék és a szénsav mérésére alkalmas berendezések is.

A takarmányozási vizsgálatokat világszínvonalon végző Tangl Ferenc (1866–1917) 1888-ban szerzett orvosi oklevelet. Külföldi meghívások és ösztöndíjak várták, mégis hazatért, és Scheuthauer kórbonctani intézetében lett tanársegéd, ahol Hutÿra és Preisz is működött. Innét került a M. kir. Állatorvosi Akadémia élet- és szövettani tanszékének élére. 1902-ben az MTA levelező, 1910-ben rendes tagja lett. Közben visszatért az orvoskarra, amelynek 1910 és 1912 között dékánja is volt. Az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomásnak mégis haláláig vezetője maradt.

Orbán Éva

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Respirációs készülék. Magyar Állatorvosok Lapja, 2016. 138. 3. 130.