150 évvel ezelőtt, 1865. augusztus 13-án távozott az élők sorából dr. Semmelweis Ignác, ma már szinte kötelező hozzátenni: „az anyák megmentője”. Ikonikus alakját idézi fel a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítása.
1818-ban született német ajkú családban a Tabán peremén. Tanulmányait a bécsi jogi karon kezdte, de hamar felfedezte az orvostudományban az érdeklődésének megfelelő szakterületet, amelynek elkötelezett, megszállott művelője lett. Harminc éves sem volt, amikor a két bécsi szülészeti klinika nagyságrenddel eltérő mortalitási adatai az ismeretlen oktanú, végzetes kimenetelű gyermekágyi lázra irányították a figyelmét. Végül egy baleset adta Semmelweis kezébe a kulcsot: Kolletschka tanárt boncolás közben véletlenül megvágta egy hallgató, aminek vérmérgezés, kiterjedt gyulladás és halál lett a következménye. Ekkor döbbent rá Semmelweis, hogy az anyák is hasonlóan fertőződhetnek meg, s ezért a boncteremből átjövő vagy patológiás szüléseket bonyolító orvosok, bábák, hallgatók a felelősek, akik a vizsgálat előtt nem fertőtlenítik a kezüket.
A felismerést először Hebra tanár közölte 1847-ben, majd – Németh László szerint (Az írás ördöge, 1969) – az Orvosi Hetilapot megindító barát, Markusovszky Lajos nyomására az 1850-es évek végén maga Semmelweis is bemutatta németül és magyarul. 1861-ben megjelentette a Die Ätiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers című monográfiát.
Ebben az időben kapcsolódott össze a szülészeti klinika és a Pesti Állatgyógyintézet sorsa, legalább is térben: a Pesti Tudományegyetem e két részlege 1859-ben beköltözött az ún. Kunewalder-házba, ahol a Balassa-féle sebészeti klinika is működött. Együtt látjuk Semmelweist és Zlamál Vilmost az orvoskari professzorok sorában (1863) is. A kedvezőtlen körülmények dacára a szülészeti klinika a kort meghaladóan jó mortalitási arányokkal büszkélkedhetett, köszönhetően Semmelweis aszeptikus körülményeket biztosító „utasítványának”.
Semmelweis két évvel később megzavarodott elmével halt meg egy bécsi klinikán. Csak harminc év múltán emeltek neki méltó emléket a Kerepesi úti temetőben, de teste a múzeum – egykori szülőháza – meghitt belső udvarában lelt örök nyugalmat. Az anyák megmentésén túl ma már az ún. Semmelweis reflex is őrzi nevét: az olyan helyzetre utal, amikor a korábbi ismereteknek, paradigmáknak ellentmondó újdonságot képtelen egy szakma elfogadni.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Semmelweis Ignác emlékezete. Magyar Állatorvosok Lapja, 2015. 137. 10.