Semmelweis Ignác emlékezete

Semmelweis sírja

150 évvel ezelőtt, 1865. augusztus 13-án távozott az élők sorából dr. Semmelweis Ignác, ma már szinte kötelező hozzátenni: „az anyák megmentője”. Ikonikus alakját idézi fel a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítása.

1818-ban született német ajkú családban a Tabán peremén. Tanulmányait a bécsi jogi karon kezdte, de hamar felfedezte az orvostudományban az érdeklődésének megfelelő szakterületet, amelynek elkötelezett, megszállott művelője lett. Harminc éves sem volt, amikor a két bécsi szülészeti klinika nagyságrenddel eltérő mortalitási adatai az ismeretlen oktanú, végzetes kimenetelű gyermekágyi lázra irányították a figyelmét. Végül egy baleset adta Semmelweis kezébe a kulcsot: Kolletschka tanárt boncolás közben véletlenül megvágta egy hallgató, aminek vérmérgezés, kiterjedt gyulladás és halál lett a következménye. Ekkor döbbent rá Semmelweis, hogy az anyák is hasonlóan fertőződhetnek meg, s ezért a boncteremből átjövő vagy patológiás szüléseket bonyolító orvosok, bábák, hallgatók a felelősek, akik a vizsgálat előtt nem fertőtlenítik a kezüket.

A felismerést először Hebra tanár közölte 1847-ben, majd – Németh László szerint (Az írás ördöge, 1969) – az Orvosi Hetilapot megindító barát, Markusovszky Lajos nyomására az 1850-es évek végén maga Semmelweis is bemutatta németül és magyarul. 1861-ben megjelentette a Die Ätiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers című monográfiát.

Ebben az időben kapcsolódott össze a szülészeti klinika és a Pesti Állatgyógyintézet sorsa, legalább is térben: a Pesti Tudományegyetem e két részlege 1859-ben beköltözött az ún. Kunewalder-házba, ahol a Balassa-féle sebészeti klinika is működött. Együtt látjuk Semmelweist és Zlamál Vilmost az orvoskari professzorok sorában (1863) is. A kedvezőtlen körülmények dacára a szülészeti klinika a kort meghaladóan jó mortalitási arányokkal büszkélkedhetett, köszönhetően Semmelweis aszeptikus körülményeket biztosító „utasítványának”.

Orvostanári kar 1863
A kir. magyar tudományegyetem orvostanári kara 1863-ban. Kőnyomat Marastoni Józseftől. (Az ábrázoltak balról jobbra: Diescher, Wagner, Zlamál, Arányi, Sauer, Semmelweis, Lippay, Lenhossék, Jendrassik, Rupp, Nedelko, Linzbauer, Balassa, Wachtel, Stockinger.) Forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Domanovszky-domanovszky-magyar-muvelodestortenet-1/otodik-kotet-az-uj-magyarorszag-14B7/hajdu-janos-felsobb-oktatasugy-es-tomegneveles-174E/

Semmelweis két évvel később megzavarodott elmével halt meg egy bécsi klinikán. Csak harminc év múltán emeltek neki méltó emléket a Kerepesi úti temetőben, de teste a múzeum – egykori szülőháza – meghitt belső  udvarában lelt örök nyugalmat. Az anyák megmentésén túl ma már az ún. Semmelweis reflex is őrzi nevét: az olyan helyzetre utal, amikor a korábbi ismereteknek, paradigmáknak ellentmondó újdonságot képtelen egy szakma elfogadni.

Orbán Éva

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Semmelweis Ignác emlékezete. Magyar Állatorvosok Lapja, 2015. 137. 10.