Boros Ádám az 1949/50 tanév első félévében a Növénytan meghívott előadója és egyúttal gyakorlatvezetője volt. Törékeny alkatú, kissé görnyedt tartású, szemüveges tanár. Előadóként konzervatív, „papos” öltözékben. Halk, monoton előadói stílusa nem keltette fel érdeklődésünket. Annál inkább méretes, bozontos szakálla. Akkor ugyanis ez ritkaságszámba ment. Egyetemünkön egyedüliként viselt ilyen szőrzetet. (Janisch Miklós csak pár évvel később került hozzánk.) Mindenki borotváltan, legfeljebb gondosan nyírt bajusszal mutatkozott. Boros Ádám ragadványneve innen eredt: Szőrtippan. Közönségesebb nevén a szőrfű hegyvidéki sovány gyepeken nő.
A gyakorlatok zömét az óbudai Aquincum közelében lévő réten tartotta. Ott már viharkabátot, térdnadrágot, bakancsot viselt. Feladatunk ritkaságszámba menő növények gyűjtése és azonosítása volt. Kezünkben az általunk különlegesnek tartott növénnyel közelítettünk hozzá. Ő már gyakran több méter távolságból mondta annak magyar és rendszertani nevét. Ismeretanyaga bámulatos volt. Általában hozzátette: Javallom eldobni.
Jó néhány évvel később tudatosult bennem, hogy korának akadémikus-méretű kiváló tudósa volt, aki jórészt csak halála után kapta meg az őt megillető, méltató elismerést. Számára az állatorvostan-hallgatók oktatása feltehetően csak kényszerpályát jelenthetett, ami elvonta figyelmét az elmélyült kutatómunkától.
Dr. Kutas Ferenc
Kutas Ferenc: Egy elfelejtett tudós tanár : In memoriam Boros Ádám (1900–1973). Magyar Állatorvosok Lapja, 2000. 122. 11. 702–703.
A kép forrása: Magyar Állatorvosi Panteon (http://konyvtar.univet.hu/panteon/egykep.php?abrazolasid=188&mit=3)
