Amikor 1709-ben – fél évszázaddal Comenius Orbis sensualium Pictus (A látható világ képekben) című, Sárospatakon íródott, a szemléltetésre alapozó tankönyvének megjelenése után – Simándi István megkezdte a „Physica experimentalis” oktatását a külföldről hozott eszközökkel, úgy vélték, hogy a sátánnal cimborál, de legalább is mágus. Pedig ebben az időben a szemléltetés már meghaladta a kétdimenziós ábrákat. Az orvosképzésben például a nehezen konzerválható preparátumok mellett megjelentek az anatómiai modellek, kivehető szervekkel.
A 17–18. században sokat fejlődött a preparálás technikája. A korszak végén az alfort-i állatorvosi tanintézetben működött a preparátum-készítés nagymestere, Honoré Fragonard, akinek a lovat és lovast együtt ábrázoló száraz készítménye világhírű. Minden állatorvosképző intézményben megtaláljuk az anatómiai, kórbonctani, szülészeti, parazitológiai preparátumokat máig őrző hagyományos gyűjteménytárakat.
Természetesen e statikus demonstrátumok mellett fontos szerepet töltöttek be a szimulációra alkalmas eszközök, amelyeknek számos előnye van a tetemekkel vagy élő állatokkal szemben: használatuk etikus és gazdaságos; híven reprodukálják a klinikai gyakorlat bizonyos elemeit; szállíthatóak; alkalmasak ismételt önálló és csoportos gyakorlásra. A humán orvoslásban már a 18. század közepén készítettek szimulátorokat, amelyek a szülés levezetésének kipróbálását tették lehetővé. Az állatorvosképzésben a szarvasmarha és a ló vemhességének diagnosztizálása, és az ellés támogatása volt az egyik legfontosabb feladat, amelynek oktatását így segítették. A hannoveri állatorvosi tanintézet alapítója, Johann Adam Kersting már 1778-ban készített egy modellt erre a célra. A képen látható fantom a főiskola Állatorvos-történeti Múzeumából későbbi, Richard Götze és Johannes Liess szerkesztette az 1920-as években. A robosztus, de sokféleképpen beállítható készülék alkalmas volt arra, hogy érzékelhetővé tegye a borjú méhen belüli helyzetét, és beállítható volt minden kóros helyeződés vagy állapot, amely ellési komplikációkat okozhatott.
Hazánkban először Plósz Béla használt szülészeti fantomot 1899-ben. Sebészként talán fokozottan érezte a szükségét annak, hogy lehetőséget adjon a belső anatómiai viszonyok érzékelésére, és fejlessze a hallgatók manuális készségeit. A bemutatott fantom abból az időszakból származik, amikor a 100 éve alapított szülészeti tanszék Hetzel Henrik vezetése alatt már önállóan működött az Állatorvosi Főiskolán.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Szülészeti fantom. Magyar Állatorvosok Lapja, 2018. 140. 1. 2.
