A Tattersall

Tattersall, Budapest

Minden csütörtökön heti lóvásár; évenkint négyszer országos lóvásár; tavasszal és ősszel díjazással egybekötött luxusló- és igásló-kiállítások és vásárok; ősszel ménlóvásár; időközönkint a lósport körébe vágó versenyek és mutatványok” – hirdeti Juszkó Béla 1913-ban készített, lendületes rajzú, élénk színű kőnyomatos képeslapján a Budapest Székesfővárosi Tattersall és Lóvásártelep (X. Kerepesi út 7.). De mi az a „tatterzál”?

Richard Tattersall (1724–1795), Kingston hercegének lovásza, 1766-ban hozta létre az első, Tattsersall’s vagy Old Tatt néven ismert lóvásárteret a Hyde Park sarkánál, ami akkoriban London külvárosának számított. A rendezett udvart fedett folyosó vette körül. Hétfőn, s főszezonban csütörtökönként is vásárnap volt. A felhozatalt John Timbs Curiosities of London… (1885) című könyvében jónak értékelte és kiemelte, hogy külföldiek is gyakran vásárolnak itt. Két terem állt a Jockey Club rendelkezésére, ahol az éves díjat megfizető nemes, polgár vagy akár iparos megvitathatta a lóversenyzéssel kapcsolatos ügyeket, és fogadásokat köthetett. A számos híres lóárverésnek helyt adó intézmény apáról fiúra öröklődött. Az alapító unokájával Széchenyi István és Wesselényi Miklós is jó kapcsolatba került 1821–22-es londoni látogatása alkalmával. Több istállóba bejutottak a segítségével. A 21. században a cégen keresztül évente 10000 ló cserél gazdát. Árukat – a tradícióknak megfelelően – ma is guinea-ben számolják. A lóvásárokat és -kiállításokat befogadó helyekre pedig világszerte használják a „Tattersall” elnevezést, amely nálunk németes kiejtést kapott.

A budapesti Tattersall (ma Nemzeti Lovarda) 1883. május 17-én nyílt meg a „Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaság” felügyelete alatt, melynek célja az ügy előre vitele volt kiállítások, vásárok, versenyek rendezésével. A 19. század utolsó éveiben az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel összefogva sikerült nagyobb érdeklődést kelteniük az évente három alkalommal megrendezett luxusló-vásárral, bár a századfordulón számon tartott 430 ménes közül csak 100–130 képviseltette magát az árveréseken. Ebben az időszakban (1896–1914) jelent meg A Székesfővárosi Tattersall és Lóvásártelep Értesítője is magyar, német és francia nyelven. 1913. február 22. és 26. között a Tattersall adott helyt az I. Igásló-kiállítás és -vásárnak is, amelyen a tenyészlovak mellett használati lovak is szerepeltek. További két igásló-kiállítás után az I. világháború új korszakot nyitott.

Orbán Éva

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A Tattersall. Magyar Állatorvosok Lapja, 2015. 137. 4. 2.