A vakcinázás kezdetétől az oltóanyag-ellenőrzés jelenéig (Könyvajánló)

A vakcinázás kezdetétől az oltóanyag-termelés jelenéig

Soós Tibor, Kulcsár Gábor: A vakcinázás kezdetétől az oltóanyag-ellenőrzés jelenéig. Az állatgyógyászati termékek engedélyezése és ellenőrzése Magyarországon. Budapest, NÉBIH, 2018. 69 p. ISBN 978-615-5747-15-1

Mi lehetne izgalmasabb e COVID-sújtotta időkben, a vakcinák mentőövére várva, mint a vakcinázás múltjáról olvasni, még ha – mint Soós Tibor és Kulcsár Gábor könyvében – az állatgyógyászati termékek engedélyezéséről és ellenőrzéséről van is szó. A feldolgozás nem előzmény nélküli: a szerzők korábbi műveikben1 is fejezetet szenteltek a történeti háttér felvázolásának.

A vakcinázás története a maga regényességében és kockázataival izgalmas olvasmány, és jól érzékelteti, hogy nincs szigorú határvonal az állati és emberi fertőző betegségek között, következésképpen az ellenük való védekezésben sem. A hazai történet pedig kivívja a laikus érdeklődő meglepett tiszteletét, hiszen kevesen gondolnák, hogy hazánkban már 1800 körül ismert volt ez az eljárás, és még kevesebben tudják, hogy a küzdelmes sorsú, szerény Galambos Márton 1862-ben publikálta tapasztalatait a „megszelídülő” kórokozók védőoltásra való alkalmazásáról. A század végén Hutÿra Ferenc játszott fontos szerepet a védőoltások elterjesztésében, gyakorlati útmutatást adva a beadáshoz is.

Részlet Hutÿra Ferencnek a lépfene elleni oltás technikájáról szóló leírásából, amit Varga Ferenc igazgató 1889. december 13-án terjesztett a Földmívelésügyi Minisztérium elé. (Forrás: MNL OL)
Részlet Hutÿra Ferencnek a lépfene elleni oltás technikájáról szóló leírásából, amit Varga Ferenc igazgató 1889. december 13-án terjesztett a Földmívelésügyi Minisztérium elé. (Forrás: MNL OL)

Hihetetlennek tűnik, hogy Petőfi idejében már folyt himlő elleni oltóanyag-termelés az egyetem kebelében. Az állatgyógyászati oltóanyagok hazai előállítása pedig 1890-ben kezdődött. Hutÿrának ebben, majd később az oltóanyagok engedélyeztetésében és ellenőrzésében is – a M. Kir. Állami Bakteriológiai intézettel és olyan kiváló szakemberekkel karöltve, mint Preisz Hugó, Aujeszky Aladár, Köves János, Marek József – jelentős szerepe volt, akárcsak az Országos Állategészségügyi Tanács működésében. Az állatgyógyászati készítmények törzskönyvezése is igen korán, már 1914-ben megindult.

A szakmai ellenőrzés magas színvonalát a történelmi korszakok változásain, szervezeti átalakulásain keresztül is sikerült fenntartani. Ma európai akkreditációval és standardoknak megfelelően folyik az állatgyógyászati készítmények engedélyezése. E folyamat tömör és világos áttekintését is megnyugtató olvasni a kívülálló számára. Érdekes volt e fejezet az Európai Unióhoz való csatlakozás körüli időkre visszatekintve is, amikor a könyvtári feladatok között jelentős arányban szerepelt a törzskönyvezési munkálatok szakirodalmi hátterének biztosítása.

Jó lenne, ha a szép kivitelű, igényes és a nem állatorvos olvasó számára is élvezetesen megírt könyvecske, (amely rövid formában angol nyelven is hozzáférhető) minél több érdeklődőhöz eljutna.

Brief history of vaccination
Brief history of vaccination

Soós Tibor, Kulcsár Gábor, Lőrincz Márta: Állatorvosi vakcinológia. Budapest, MÁOK Kft. 2020. 344 p. ISBN 978-615-5871-03-0

 1 Soós Tibor, Tuboly Sándor: Vakcinológia. A fertőző állatbetegségek immunprophylaxisa. Fakultációs tananyag. Közread. a SZIE ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék. Budapest, A/3 Nyomdaipari és Kiadói Szolgáltató Kft., 2009. 295 p. ISBN 978-963-88110-1-1

Orbán Éva