A kémiát 1857-től oktatták az állatorvosi tanintézetben, de önálló tanszéket csak 1879-ben kapott Liebermann Leó vezetése alatt, aki az 1888-ban önálló intézménnyé lett vegykísérleti állomást is itt alapította, dacára Tormay felfogásának, mely szerint a vegytan csak „eszköz az élettan, állattenyésztés és a kórtan kezében”.
Klösz Györgynek az Állatorvos-történeti Gyűjteményben is látható fotója a csinosan beállított, öltönyös, keménykalapos hallgatókkal a 150 éve született Bugarszky István professzorsága idején örökítette meg a vegytani „dolgozót”. Bugarszky a fizikai kémiában szerzett doktorátussal (1891) helyezkedett el a M. kir. Állatorvosi Akadémián tanársegédnek, majd – a kor szokásának megfelelően – kormányzati támogatással hosszabb külföldi tanulmányútra ment, hogy visszatérve európai szintű tudással és tapasztalatokkal felvértezve vehessen részt Liebermann Leó mellett a Chemiai Intézet munkájában, majd 1902-ben átvehesse annak irányítását.
Közös kutatásaik megalapozták a hidrogénion-koncentráció (pH) mérését, amit a dán Sörensen nevével kapcsolnak össze. Sörensen 1909-es közleményében a kérdéskör kutatói között említi Bugarszky Istvánt, Liebermann Leót, Rhorer Lászlót, Tangl Ferencet és Farkas Gézát is, akik mind az állatorvosi akadémia vagy főiskola professzorai, kutatói voltak. Liebermann és Bugarszky a fehérjéket fizikai-kémiai módszerekkel vizsgálták (A fehérjenemű anyagok sósav-, natriumhydroxyd- és konyhasó lekötő képességéről), aminek során felfedezték, hogy a fehérjék viszonylag nagy mennyiségű lúgot és savat képesek felvenni. Szemléletük korszerűségét bizonyítja, hogy 1914-ben Michaelis a hidrogénion-koncentrációról írt első könyvben (Die Wasserstoffionkonzentration) őket mint az új gondolkodásmód és metodika alkalmazóit említi.
Bugarszky jeleskedett a kísérleti eszközök konstruálásában is. Tanulmányútjáról hazatérve megalkotta az első endoterm galvánelemet, amelyet az affinitás vizsgálatára használt fel. Liebermann-nal közösen vettek részt az 1900. évi párizsi világkiállításon, ahol elektrokémiai vizsgálatokhoz alkalmas berendezéseket, a zsírmeghatározáshoz szükséges eszközöket és thermoregulátort állítottak ki.
A nemzetközi rangú műhely tagjai később a budapesti, illetve a pécsi tudományegyetemen folytatták munkájukat, a tanszék irányítását pedig 1917-ben Gróh Gyula vette át.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Vegytani laboratórium. Magyar Állatorvosok Lapja, 2018. 140. 8. 450.
