A ragadványnév annak idején évfolyamunk körében terjedt el. Sőt, talán ott is született. Dr. Csiszár Vilmost (1907–1972) neveztük így, az egyetemi hierarchia magas grádicsán lévő professzori kar egyik tagját. Vajon miért éppen őt illettük ezzel a ma meglehetősen könnyed, már-már bizalmaskodó megjelöléssel? Közel hét évtized elteltével nem könnyű erre válaszolni. Talán azért, mert professzortársaihoz képest egy nyitottabb, szabadosabb életstílus képviselőjének tűnt. Egy személyes élményem közreadása támogathatja ezt a feltételezést.
A történet színhelye a patinás belvárosi hotel Taverna elnevezésű terme. Idő: 1953, 1954 tája. Hétköznaponként délután „Ötórai tea”, zenés, táncos összejövetel formájában. A munkaidő eltelte után főleg fiatalabbak látogatják kikapcsolódás vagy ismerkedés céljából. Köztük jómagam is.
Évfolyamtárs barátommal ülünk az egyik asztalnál. Meglepetésünkre egyszer csak Csiszár Vilmos professzor halad el előttünk, látszólag helyet keresve. Szolgálatkészen pattanunk fel, tisztelettel invitáljuk asztalunkhoz. El is fogadja, és csatlakozik hozzánk. — Csak egy kávéra ugrottam be! – mondja. Így is történik, és rövid beszélgetést követően távozik.
Teljességgel kizártnak tartom, hogy bármelyik tanártársának felbukkanása előfordulhatott volna ebben a környezetben.
Csiszár Vilmos jelentős és elismert szakmai múlttal rendelkezik a hús- és a tejhigiénia területén, amikor 1949-ben megbízást kap a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán az Élelmiszer-higiéniai Tanszék megszervezésére. A tanszéket a következő évtől már mint egyetemi tanár vezeti. Egy olyan tantárgyat oktat, amelyet annak idején többségünk – mi tagadás – nem tartott sem vonzónak, sem különösebben jelentősnek. Különösen akkor, ha azt az egyidejűleg folyó klinikai képzéssel vetettük össze.
A tanszéken elsősorban két adjunktusára, Katona Ferencre és Pusztai Sándorra támaszkodhat. Előbbinek a tej-, utóbbinak a húshigiénia a fő szakterülete. Katona doktor élénk kapcsolatot ápol NDK-beli kollégáival, akik a Mastitisbekämpfung egyik élharcosának tartják. (Lipcsei barátaimtól hallottam, hogy még ragadványnévvel is rendelkezett, amelyet vezetékneve és szakmai érdeklődése kombinációjából alakítottak ki: Soldat der Mastitis vagyis a Mastitis katonája…)
Csiszár Vilmos hamarosan felfelé ívelő pályafutása újabb állomásához érkezik. 1952-ben az Agrártudományi Egyetemből kivált Állatorvostudományi Főiskola élére kerül, mégpedig az egyetemi nomenklatúrában idegennek számító igazgatói titulussal. Két éven (1952–1954) keresztül látja el ezt a feladatot. Mára a feledés homályába merült, hogy elsőként és egyetlenként áll ki az 1951-ben kizárt hallgatók ügyének felülvizsgálata érdekében. A Főhatósághoz eljuttatott, 1952. október 12-én kelt beadványa meglehetősen éles és bátor hangvételű: „egyes személyek ügyének kivizsgálása nem volt elég körültekintő, miért téves vagy túl szigorú elbírálásra került sor.”* Ne feledjük, hogy a néhány hónappal ezelőtt még osztályidegenként és ellenséges érzelműként stigmatizált hallgatókról van szó. Sőt, azt sem, hogy még a totális pártállami diktatúra időszakában vagyunk, amikor az ilyen természetű, elmarasztaló jellegű kritika ritkaságszámba ment.
Csiszár Vilmos igazgató fellépése minden bizonnyal fontos szerepet játszik abban, hogy a későbbiekben megkezdődhet a visszavételi kérelmek felülvizsgálata.
Az írás a professzor „báróságának” idejére vonatkozik, jórészt személyes élményeim felidézésével. Eredményekben gazdag további pályafutása más forrásokból nyomon követhető.
Dr. Kutas Ferenc
*Az idézett szövegrész a Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/l. (1945) 1946-1952. Szerk. és bev. Cserey Lászlóné. (A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7.) Budapest, SZIE ÁOTK, 2002. c. kiadvány (URL: https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZIE_AOTK_Kk_07_I/?query=%22Csisz%C3%A1r%20Vilmos%22%201952&pg=188&layout=s, Letöltve: 2022.02.03.) 187. oldalán található.
