A ló „egyrészt színessé, elevenné, mozgalmassá teszi a bronzot, másrészt emeli, nagyobbítja az alakot … A lónak a talapzaton az a célja, hogy életet jelentsen és nemes vonalaival a bronzalakot még pregnánsabbá tegye. Nem szabad tehát e tényező fölött gyorsan elsiklani, s a művész nem dolgozhat e téren pusztán intuícióval, hanem szakismeretekre is szüksége van.” – írja Lovik Károly a Művészetben megjelent A lovas-szobrok lovai című tanulmányában. Zimmermann Ágoston is egyetért vele abban, hogy a szakismeretek körébe tartozik a művészi anatómia, a hippológia, sőt, még kultúrtörténet is, ha természethű, ugyanakkor hiteles és esztétikus ábrázolásra törekszenek.
A 75 éve elhunyt ifjabb Vastagh György birtokában volt mindennek. Az Állatorvostörténeti Gyűjteményben – mint képünkön látható – egymás mellett állt a ló hátulsó végtagjának izomzatát demonstráló szobra, és mesterének, Nádaskay Bélának a szarvasmarha izomzatát ábrázoló tanulmánya. Vastagh számára rendkívül fontosak voltak anatómiai ismeretei, hiszen egész életét végigkísérte az a „dokumentációs” munka, amellyel a háziállatfajtákat örökítette meg szinte mérnöki pontossággal. Vázlatfüzetében nemcsak a megformázni kívánt állatról készült rajzokat, festményeket találunk, hanem a pontos testméreteket, arányokat, kinagyított részleteket, a színekre, egyéb sajátosságokra vonatkozó jegyzeteket is.
Amikor nem egy-egy fajta jellegzetes képviselőjének megörökítése volt a cél, hanem egy műalkotás létrehozása, a vázlaton szereplő, pontosan felvett méretek irányadók voltak, de ezeket a mozdulat sajátosságainak és más művészi szempontoknak megfelelően módosította, ahogy ezt Szőllősy Gábor a szegedi Rákóczi-szobor lovával kapcsolatban megállapította. Vastagh számos lovas alkotása kiválóan mutatja, milyen mesterien élt felkészültségével, amikor egy-egy erőteljesebb vagy finomabb mozdulatba sűrített egy helyzetet, jellemet, történetet. Szép példája ennek a Bábolnára hazamenekült hűséges ló szobra, amelynek tág orrlikain és testtartásán még látszik a vesztes győri csata feszültsége; vagy az ötven év után ismét felújított Csikós szobor, amely az ágaskodás előtti pillanatot örökíti meg, amikor – Zimmermann szerint – „a ló hátulsó lábait a hasa alá szedi, fejét és nyakát felemeli, hogy így a test súlypontját hátrább helyezze… a far és a hát izmai jobban tűnnek elő, mint … a budai királyi vár lovardája előtt álló csikósszobron… is látható.” Szép összhangot mutat a ló mozdulata, tartása és a lovas lelkiállapota Görgei, Hadik, Rákóczi szobrán is.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Anatómiai szobor. Magyar Állatorvosok Lapja, 2021. 143. 7. 386.
További olvasmány:
Szőllősy Gábor: Ifj. Vastagh György állatszobrai – A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 1. (Budapest, 2009) https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_MEZO_Sk_MMMt_01_Vastagh/?pg=0&layout=s
