175 éve született Azary Ákos, akinek mindössze 38 év adatott ezen a földön, és abból hét-nyolc évet működött az állatorvosi területen. Talán nehéz megérteni, vajon miért maradt fenn mégis emlékezete? Mi késztette a szigorú ítéletű Hutÿra Ferencet arra, hogy az állatorvosi tanintézet kertjében az első szobrot neki szentelje, ráadásul lakásának ablaka alatt? Holott máskor kíméletlenül és a tekintélyeket sem tisztelve képviselte a modern állatorvostudomány és az állatorvosi szakma megújításának ügyét.
A szoborállítás eszméje eredetileg 1901-ből, Szakáll Gyulától származott, akinek azonban még rövidebb időt mért ki a sors, és egy évvel később, mindössze 31 évesen távozott az élők sorából. Az eszmét azonban tovább vitte a Főiskola és a Magyar Országos Állatorvos Egyesület, és négy évvel később elkészült Telcs Ede bronz mellszobra.
Az 1905. évi VIII. Nemzetközi Állatorvos Kongresszusra Budapesten került sor. Azary egykori ifjú kollégája, Hutÿra Ferenc addigra már rektorként működött és kiváló tanártársaival vállvetve komoly nemzetközi tekintélyt szerzett a M. kir. Állatorvosi Főiskolának. A kongresszust soha nem tapasztalt érdeklődés övezte: 1236-an jelentkeztek rá. Az előadások és szakmai viták négy szakosztályban folytak: állategészségügyi, kórtani, biológiai és tropikus szakosztály. 28 témakörben 58 előadó szólalt meg. A kongresszus anyagát és határozatait háromkötetes, magyar, német, angol, francia nyelvű kiadványban rögzítették.
A kongresszus megnyitója előtt, 1905. szeptember 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor került sor Azary Ákos szobrának lelep- lezésére, amelyen Hutÿra Ferenc és Piot bég, kairói állatorvosi felügyelő mondott beszédet. A résztvevők úgy érezhették, hogy Azary emlékének ajánlják ezt a jelentős eseményt.
A nehéz sorsú[1] Azaryt már orvostanhallgató korában a kutatás vonzotta: 1872-ben diáktársával, Tóthfalussy Gyulával együtt pályadíjat nyert egy méregtanból kitűzött témában: A carbolsav, anilin és picrinsav hatása az állati szervezetre és szövetekre, nemkülönben azok kimutatása az állati testben, s ennek részeiben. A pályamunka megoldásához több száz állaton kellet kísérletet végrehajtani, amelynek alapján a kérdést meg tudták válaszolni. Az értekezést az Orvosi Hetilap is közölte. Az állatokkal való kísérletezés nem volt tehát idegen Azary számára, bár pályája következő éveit az orvoskar gyógyszertani intézetében töltötte, majd a boszniai hadjárat során teljesített helyőrségi és kórházi szolgálatot.
Tormay Béla és Thanhoffer Lajos hívására került az állatorvosi tanintézetbe. Liebermann szerint Tormay „oly belgyógyászati klinikussal látta el [a tanintézetet], a milyet ezen intézet azelőtt nem ismert, hogy a klinikai szakoktatás oly magasra emelkedett, hogy lépést tartott Európa bármely klinikájával”[2]. Ám mielőtt 1882-ben átvette Zlamál Vilmos helyét a M. kir. Állatorvosi Tanintézet belgyógyászati tanszékének élén, a kor szokásának megfelelően hosszú külföldi tanulmányútra küldték Berlinbe, Münchenbe és Alfortba. Itt fejlődött ki „rajongó lelkesedése a Pasteur-féle tanok iránt és föltétlen bizalma azok gyakorlati értékében”… „Hazájába visszatérve, valóságos apostol módjára megismertetni és meghonosítani iparkodott a Pasteur-féle védőojtásokat (a lépfene és a sertés-orbáncz ellen), mint a melyek hatékonyságában szilárd meggyőződéssel bízott olyan időben midőn még vajmi sokan kételkedtek azok értékében. Fáradozása nem is maradt eredmény nélkül és ha a fertőző betegségek ellen való küzdelemnek ez a módja már a nyolczvanas évek folyamán nagy elterjedést nyert s azóta is széleskörű alkalmazásban áll hazánkban, kiszámíthatatlan hasznára az országnak, úgy az mindenekelőtt és első sorban az ő lelkes buzdításának és fáradságot nem ismerő tevékenységének az eredménye.” [3] – állapította meg Hutÿra, aki ezekben az években maga terjesztette a minisztérium elé az oltások bevezetésére a javaslatokat és a módszertani útmutatókat.
Életének utolsó éveiben Azary figyelme a klinikai tanítás felé fordult, amit – a „reális irányban haladó orvosi tudomány új vívmányaira” építve – új alapokra helyezett. Tisztában volt egészségi állapota romlásával, mégis nagy vállalkozásba, egy saját kutatásokra épített állatorvosi belgyógyászati könyv megírásába fogott. Sajnos ennek csak az első, a vizsgálati módszertant tartalmazó kötete[4] (A házi állatok részletes kór- és gyógytana. Első rész. Vizsgálati módszertan és előkészítés a kórodára) készülhetett el. Már e területen is jelentős lépéseket tett azzal, hogy új diagnosztikai eljárásokat vezetett be: a galvánáram alkalmazását, a szemtükörrel végzett vizsgálatot, az uroscopiát. Liebermann szerint „A tényeken, a természettől elragadott titkokon, miket az elme összefűz tanokká, végig tekintett, gyönyörködve egy összhangzáson itt, elvetve ottan dissonanciákat, keresve valót, törvényt mindenütt, míg rövid álmából fájdalma ismét felgyötörte!”[5]
Nem volt elég e nagy vállalkozás, halála évében jelent meg még egy aprólékos és az állatorvosi gyakorlat szempontjából igen fontos munkája: Az 1888. évi VII. t. cz. az állategészségügy rendezéséről, amit jegyzetekkel, utasításokkal és magyarázatokkal látott el. [6]
Azary emberi portréját halála után három évvel gazdagon árnyalva festette meg Liebermann Leó. Úgy vélekedett, hogy Azary egy nemzedék utolsó sarja, egy olyan nemzedéké, amelyet az őszinteség, az erkölcsösség, a széleskörű tájékozottság és a tökéletességre törekvés jellemzett. „A mennyire gyűlölte a látszatot és phrázist, oly mélyen, őszintén, irigység nélkül csudált és elismert mindent a mi valóban szép, igaz és jó volt. Ezen finom, előkelő ízlés, sokoldalú műveltségének volt elmaradhatatlan eredménye, s mi adta meg a lehetőséget ennek megszerzésére? Az, hogy képes volt már serdülő korában egy Göthe, egy Voltaire, egy Puschkin halhatatlan műveit nemcsak halvány fordításokban olvasni, de eredeti szépségökben élvezni.”2…„Minden gyengeség, minden fogyatkozás mit itthon önmagán vagy máson észrevett, mély keserűséggel töltötte el, oly annyira, hogy sokszor hajlandó volt önmagának s az egész nemzetnek életképességét komolyan kétségbe vonni.”5…„Az emberi hiúság… mély undort keltett egyszerű szívében, s minden törekvés, melynek mozgatója, szerinte nem egy komoly érzület, az igazság és munkaszeretet volt, benne egy kérlelhetetlen ellenségre talált.”[7]
Mindezzel összecseng, amit az Orvosi Hetilapban közölt nekrológban olvashatunk. „Tudományos buvárlatainak eredményei csak igen kis részben láttak napvilágot. Azary nem tartozott azok közé, kik a pillanatnyi feltűnés előnyének feláldozzák az igazságot vagy legalább az alaposságot. Semmit sem bocsátott ki kezeiből, minek helyességéről százszorosan meg nem győződött volna, s így van az, hogy értékes észleletek és buvárlati eredmények egész halmaza publicálatlan maradt s valószínűleg vele együtt el lett temetve….A ki azt a férfit kétségbeesett állapotában, irtóztató fájdalmai, fulladozási rohamai között íróasztalánál dolgozni, a klinikán vizsgálni, tanítani, operálni látta, az emlékét örökké meg fogja tartani szívében és csodálkozni a vasakaraton, a tántoríthatatlan lelkiismereten és tudományszereteten, mely azt az összeroskadó testet fenntartotta, azt a bánatos lelket vigasztalta.”[8]
1905-ben a szobor köré gyűltek a világ legkiválóbb állatorvosai, és remélem ott állt özvegye Saági Gregersen Emma és addigra felcseperedett lánya[9] is, amikor Hutÿra meghatott mondatokkal fejezte be emlékbeszédét: „Megdicsőült szellem, kinek földi alakját ismét magunk előtt látjuk ebben a néma érczszoborban, tekints le reánk a magasból! Lásd magad előtt Magyarország állatorvosait, a kik, híven követvén nemes tanításaidat, ennek szellemében szeretettel csüggenek pályájukon és nehéz munkával törekszenek megvalósítani azok elveit a gyakorlati élet rögös mezején, egyben pedig őszinte kegyelettel ápolják szíveikben áldott emlékedet, mint a ki törekvéseik szószólója, lelkes előharczosa valál!”[10]
Most, hogy már látjuk magunk előtt ezt az elszántan munkálkodó, szenvedélyes, törékeny alakot, érezzük a veszteség súlyát, és többé fel sem merül a kérdés, hogy mi élteti az emlékét.
Orbán Éva
A képek forrása: Állatorvosok Nemzetközi Kongresszusa. Vasárnapi Újság, 1905. 52. 35. p. 596. (Pobuda fényképe)
Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum)
[1] Életéről és munkásságáról a Biographiában olvasható összefoglaló. Fehér György: Azary Ákos (1850–1888). In: Fehér György: Biographia : Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza 1787–2007. Budapest : SZIE ÁTOK, 2007. p. 23–26.
[2] Liebermann Leó: Dr. Azary Ákos emléke. Veterinarius, 1891. 14. 2. p. 82.
[3] Huÿra Ferenc: Dr. Azary Ákos emlékezete. Állatorvosi Lapok, 1905. 28. 24. p. 789–790.
[4] Azary Ákos: A házi állatok részletes kór- és gyógytana. Első rész. Vizsgálati módszertan és előkészítés a kórodára. Budapest : Franklin-társulat, 1888. 496 p. – Azary könyvének előszava
[5] Liebermann Leó: Dr. Azary Ákos emléke. Veterinarius, 1891. 14. 2. p. 88.
[6] Azary Ákos: Az 1888. évi VII. t.-cz. az állategészségügy rendezéséről. Jegyzetekkel, utasításokkal és magyarázatokkal ellátta dr. Azary Ákos. Bp. 1888, Ráth. II, 53 p. 8°.
[7] Liebermann Leó: Dr. Azary Ákos emléke. Veterinarius, 1891. 14. 2. p. 87.
[8] † Azary Ákos tr. Orvosi Hetilap, 1888. 32. 32. p. 1069.
[9] Talán e korán széttört családot jelképezi a szobor talapzatán a három szív.
[10] Huÿra Ferenc: Dr. Azary Ákos emlékezete. Állatorvosi Lapok, 1905. 28. 24. p. 792.
További olvasmány:
Kótai István – Orbán Éva: Mit adtunk a világ állatorvos-tudományának? Azary Ákos és eszközei. Kamarai Állatorvos, 2013. 8. 2. 48-52.
Egy kis ízelítő Azary A házi állatok részletes kór- és gyógytana. Első rész. Vizsgálati módszertan és előkészítés a kórodára. c. könyvéből – Azary könyvének előszava
.
