Az újító: Azary Ákos (1850–1888) orvos, sebész, állatorvos, nyilvános rendes tanár, a belgyógyászati tanszék vezetője 1882-től 1888-ig; az állatjárványtan és állategészségügyi rendészet oktatója. Rövid ideig tartó munkásságával az állatorvosi belgyógyászat oktatása és művelése terén új korszakot teremtett.
(Forrás: Magyar Állatorvosi Panteon)
További elnevezések: Azary-féle tubus (Plósz, 1907), Azary-féle kanül (Berrár, 1924), Azary-féle légcső-csapcső (Hovédségi közlöny, 1889)
Leírás: A légcsőtubust a légcsőmetszés után a légcsőgyűrűk közötti sebbe illesztik. A beteg ezen keresztül lélegzik. „Az Azary-féle kanül előnye, hogy ágai maguktól rögzítik a tubust, ugyanúgy, mint a Hauptner-féle tubusnál is. Hátránya ezeknek a tubusoknak, hogy utólagos légcsőszűkületre inkább okot adnak…”
(Forrás: Berrár Mihály: Állatorvosi sebészet. II. kötet. Budapest, Centrum K. Rt. 1924. p. 141.)
A kép forrása: Állatorvostörténtei Gyűjtemény, Mit adott a magyar állatorvostudomány a világnak? Időszaki kiállítás, 2011
Év: 1882-1888
Érdekesség: A Honvédségi Közlöny : Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1889. 16. 39. számának 268. oldalán található „Helyesbítési táblázat a C-S jelzetű „Ideiglenes vonatfölszerelési szabályok a m. kir. honvéd csataptok számára czímű könyv 6-ik mellékletében eszközlendő helyesbítéseket illetőleg” tartalmazza első ízben az Azary-féle légcső-csapcsövet mint kötelező felszerelést.
Orbán Éva
