Az újító: Azary Ákos (1850–1888) orvos, sebész, állatorvos, nyilvános rendes tanár, a belgyógyászati tanszék vezetője 1882-től 1888-ig; az állatjárványtan és állategészségügyi rendészet oktatója. Rövid ideig tartó munkásságával az állatorvosi belgyógyászat oktatása és művelése terén új korszakot teremtett.
(Forrás: Magyar Állatorvosi Panteon)
Leírás: A plessimeter, magyarul kopogtatólemez és a kalapács a közvetett kopogtatás eszköze. Kopogtatással lehet tájékozódni a belső szervek (különösen a légtartalmú részek, például a tüdő) állapotáról. A kopogtatólemezt a bordaközökbe helyezzük, és a kalapáccsal függőlegesen ütögetjük. Az így nyert hang jellemzi a szerv állapotát. Azary Ákos kiváló diagnoszta volt, többek között a kopogtatásos vizsgálatot is alaposan ismerte és az erre szolgáló eszközt tökéletesítette.
„A plessimeternek legczélszerűbb és nálunk leginkább használt alakja az Azary által módosított Seitz-féle, szaruból készült plessimeter (32. ábra 2), mert jól kezelhető és a bordaközökbe szorosan odailleszthető.”
(Forrás: Marek József: Klinikai diagnosztika. Budapest : MOÁE, 1902. (Állatorvosi kézikönyvtár 6.) p.115.)
A kép forrása: Állatorvostörténeti Gyűjtemény, Mit adott a magyar állatorvostudomány a világnak? Időszaki kiállítás, 2011
Év: 1882-1888
Érdekesség:
A Honvédségi Közlöny : Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1889. 16. 39. számának 268. oldalán található „Helyesbítési táblázat a C-S jelzetű »Ideiglenes vonatfölszerelési szabályok a m. kir. honvéd csapatok számára« czímű könyv 6-ik mellékletében eszközlendő helyesbítéseket illetőleg” tartalmazza első ízben az Azary-féle plessimetert mint kötelező felszerelést.
Az Azary-féle plessimeter szerepelt az 1900. évi Párizsi Világkiállítás mezőgazdasági pavilonjában, amelyen az állatorvosi főiskola is bemutatkozott és több díjat nyert magas színvonalú kiállításával.[1]
„A plessimeterre kalapáccsal való kopogtatás jóval erősebb hangot hoz létre, mint a kopogtatásnak előbb említett módjai s ez okból nagy testű allatok, mélyebben fekvő szervek vizsgalatára kivalóan alkalmas. Hátránya azonban az, hogy a nagyobb intenzitású rezgések tovább jutnak el a szélességi és a mélységi átmerő irányában és így kisebb terjedelmű eltérések kiderítésére kevésbé alkalmas. A kopogtatott rész ellenállását is nehezebb a kalapács használata mellett felismerni; mindazonáltal az eléggé gyakorlott kéz az ellenállást illetőleg eléggé finom eltéréseket is képes megállapítani.
Az ujjal-ujjra és a kalapácscsal plessimeterre való kopogtatást kombinálni is lehet oly módon, hogy plessimeterre ujjal, vagy ellenkezőleg ujjra kalapácscsal kopogtatunk. Az ujjal, illetőleg kalapácscsal plessimeterre való kopogtatást úgy is lehet módosítani, hogy a plessimeterre ujjunk körmével, illetőleg a kalapácsnak gummit nem tartalmazó végével kopogtatunk (Heubner-féle kopogtatás). A kopogtatásnak ez a módja kizárólag az érczes csengés előhívásánál vétetik igénybe és ott igen jó szolgálatot tesz, míg egyéb kopogtatási hangok megállapításánál, az e közben keletkezett erős, recsegő zörej nagyon zavarólag hat; miután az érczes csengés a legtöbb esetben gyenge hangok által van feltételezve, a kopogtatás ezen módjának alkalmazása mellett rendszerint egyidejűleg hallgatóznunk szükséges (lásd az érczes csengésű kopogtatási hangot).”[2]
Az 1950-es évek elején úgy vélték, hogy műanyaggal is helyettesíthető az Azary-féle szaru eszköz. „Az Azary-féle szaru-plessimetert teljesen pótolja egy olyan műanyag-lemez, amelyet a megfelelő alakra hajlítottunk. Házilag is készíthető egy elhasznált fogkefének a nyeléből … A sörtéket éles késsel tövig levágjuk, majd az egész nyelet forró vízbe téve … meghajlítjuk. A fogkefenyél végéből 6 cm esik a plessimeter lemezére, 2 cm-es darab a hajlásra, a többi rész a volt keferésszel együtt adja a fogantyút.”[3]
[1] A budapesti m. kir. állatorvosi főiskola a párisi nemzetközi kiállításon. Veterinarius, 1901. 24. 9. p. 268.
[2] Marek József: Klinikai diagnosztika. Budapest : MOÁE, 1902. (Állatorvosi kézikönyvtár 6.) p.116.)
[3] Hengl Rezső: Plessimeter műanyagból. Magyar Állatorvosok Lapja, 1951. 6. 12. p. 381.
