„Mostan emlékezem az elmúlt időkről…”
(Ilosvai Péter)
Gyönyörű időszak volt az számomra, melyet vele, az igazgatósága alatt tölthettem az Állatorvostudományi Egyetem Könyvtárában. Hogy miért is volt az? Soha nem tudtunk elmenni a könyvtár folyosóin egymás mellett anélkül, hogy egymásra ne mosolyogtunk volna. A tisztelet és az egymás iránt érzett megbecsülő szeretet nem maradt rejtve senki előtt. Nem kivételezett velem soha. Nagyon ügyeltünk erre mindketten, hogy ilyesmi ne történjék meg.
Az természetes, hogy szakmailag és emberileg is szeretett volna jobban megismerni, ezért kezdeményezett velem többször beszélgetéseket az odakerülésem első időszakaiban. Én pedig tőle szerettem volna többet megtudni az Országos Széchényi Könyvtárban töltött idejéről, hiszen 1972 óta már olvasója voltam a Nemzeti Könyvtárunknak. Az a hét esztendő, melyet 1972-1979 között a Pest Megyei Könyvtárban (a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár jogelődje) töltöttem minden értelemben komoly iskola volt számomra. Volt járási könyvtárigazgatók, az akkori módszertanos munkatársak tiszteltek meg azzal, hogy velem a kezdő könyvtárossal elbeszélgettek a szakmáról és bizony sokszor a vezetés titkairól is. Tanítottak a gyakorlati tapasztalataikkal a könyvtárigazgatók és a gazdasági vezetők is, amikor egy-egy egyetemi anyagrész kapcsán hozzájuk fordultam.
Ezzel a háttértudással ültem Ica előtt. Az egyik ilyen beszélgetésben meglepő kérdéssel fordult hozzám. Hogyan és miben tudna nekem segíteni?
Azt kértem tőle, adjon nekem időnként, mondjuk félévente egyszer meghallgatási lehetőséget. Engem a szakma egésze és benne az átalakuló állatorvosi könyvtár egyaránt foglalkoztat, szeretnék mindent átlátni több nézőpontból. Ehhez azonban azzal segítsen, hogy ezeknél a beszélgetéseknél képzeletben szálljunk magasra. Engedje el arra az időre azt a hivatali alá-fölérendelt kapcsolatot, ami közöttünk van, úgy beszélhessünk, mint két egyenrangú szakember bármiről, korlátozás nélkül. Bakonyi Ica azonnal megértette mire gondolok és teljesítette a kérésemet.
Nagyon korrekt, szép megemlékezést írt Winkler Bea és Bozó Bence Péter a MÁL-ba*. Számomra is nagyon kedves Ica-képeket közöltek le. Amikor a tárgyszókatalógus részt olvastam, felidéződött egy emlék megint. Meghallgatást kértem e témában. Felrajzoltam mit szeretnék és úgy adtam elő, hogy lássa az összefüggő rendszert amivel el szeretnék indulni, a kapcsolódó pontokat. Egyszerre csak megszólalt: nagyon lelkesen mondod, még a füled is piros. A hosszabbtávú programnak a Légvár nevet adtam, mire ő biztatólag ennyit mondott: “Aki légvárat épít ne sajnálja a téglát…” Így engedélyezte a tárgyszókatalógusra való áttérés folyamatának kísérleti jellegű elindítását a számomra, melynek számítógépes szerkesztésén dr. Tapolcai Ágnes könyvtári rendszergazdával kezdtünk dolgozni. És igen, ott voltak azok a további folyamatok, melyeknek Bakonyi Ica adta a hátterét, a könyvtár modernizációja, a számítógépes adatbázisok. Az előre megtervezett, pontosan megfelelő időpontra megszületett a tárgyszókatalógus is.
Mindig tudatában voltam annak, hogy aki velem beszél és ezenközben a gondolatait is megosztja velem, az egy egyetemi könyvtárigazgató és ez nagy tisztesség az én számomra. Szakmailag és emberileg mindig számíthattam rá. Nagyszerű tanulmányutakon vehettem részt, a szakmai és hivatali támogatásával. Minden támogatása üzenet volt számomra és most is az. Ha olyan helyzet áll elő a környezetemben, ahol érdemben segíteni tudok, tegyem meg úgy, ahogyan ő tette velem. Empátiával, szeretettel, szakmaisággal.
Nyugállományba vonulását követően is figyelemmel kísértük egymás életét. Még abba a piliscsabai idősotthonba is eljött, ahová a súlyosbodó mozgásszervi állapotromlásom miatt költöztem be. Márványkenyeret hozott, az Édesanyám receptje szerint készítette el.
Temetésének dátuma – augusztus 28 – napra pontosan megegyezett az Édesanyám születésanapjának dátumával.
Icát amíg élek, nem felejtem el. A mentorom volt.
“Csak az hal meg, akit elfelejtenek
Örökké él, akit nagyon szeretnek.”
Drobinoha Angéla
* Winkler Bea – Bozó Bence Péter: Bakonyi Ferencné (1936-2025). Magyar Állatorvosok Lapja, 2025. 147. 9. 570-571.
