Meghatározó egyéniség hagyott itt minket.
1980-ban elnyert álláspályázattal ketten kerültünk mellé – Gábor Iván és jómagam, – mindketten szakirányú egyetemi diplomával.
Ica minden tanszékre elkísért és bemutatott minket. Elvárásainak megfelelően azzal a szándékkal álltunk mellette, hogy egy lazán (családiasan) működtetett jelentős szakmai könyv-gyűjteményt elhelyezésében és szervezettségében a kor színvonalának megfelelő egyetemi könyvtárrá fejlesszünk. Sokáig nagy úr volt a megszokás. Kívül és belül többen értetlenül fogadták az elképzeléseinket, de az akkor rektorhelyettes, Kovács Ferenc professzor meggyőzte az egyetemi vezetést és minden erejükkel mellettünk álltak.
Ica semmit nem bízott a véletlenre. Konzultált egyetemi könyvtárak élén álló volt évfolyamtársaival, az OSZK Könyvtári Intézettel, és minden jó ötletet szívesen fogadott.
Alapelve a REND és a szabályosan működő szervezettség volt.
Az 1984-ben megrendezésre került jubileumi ünnepségekre új, nagy, impozáns olvasóteremmel, könyvtárhasználati szabályokkal, szakképzett munkatársakkal készen állt és fogadta olvasóit az Állatorvostudományi Egyetem Könyvtára a Steindl Imre tervezte egykori rektori épületben. Az osztatlan elismerés nem maradt el. Nem győztük kísérni a látogatókat, idegenvezetőként ismertetni a gyönyörűen felújított épület új funkcióját. Évfolyamtalálkozóra érkezett idős állatorvosok mögött állva hallottam: „Te nézd, ezek profik”.
Ezek után megkaptuk a múzeum, majd a levéltár felújításának, kialakításának feladatát is. Ica erőskezű irányítása, kiváló menedzseri adottságai mellett megbirkóztunk vele.
Mindezek mellett szoros barátság alakult ki közöttünk, amely segített a közben felbukkanó nehézségek leküzdésében.
A nyugdíjban töltött időszaka alatt férjemmel többször látogattuk, szellemi képessége mindig bámulattal töltött el minket. Halála előtt néhány nappal még lánya segítségével telefonon beszélhettem vele. Áradt belőle a szeretet. Hiányozni fog, nem felejtjük.
Cserey Lászlóné dr., ny. könyvtárigazgató
