Százöt évvel ezelőtt, 1914. szeptember 7-én született dr. Cseh Sándor. 1939-ben kapott diplomát a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Osztályán. 1940-ben Hetzel Henrik meghívására tanársegédként a Szülészeti Klinikára került, és már 1942-ben tanulmányt publikált és „A pertubatio diagnosztikai jelentősége a szarvasmarha petevezető-betegségeinél” című disszertációjával doktori címet nyert. 1943-ban járási állatorvosnak nevezték ki, és felelős lett a szigorló állatorvosok gyakorlatának vezetéséért a kisbéri ménesbirtokon. Ígéretesen induló pályáját a katonai behívó és a hadifogság szakította meg.
A második világháború után a hazai állattenyésztés tragikus állapotban volt. A tenyészállatok hiánya és a súlyos állat-egészségügyi helyzet egyaránt indokolták a mesterséges termékenyítés jelentőségének, arányának növelését a tenyésztési programokban. Ennek megalapozása, megszervezése 1946–47-ben kezdődött. Alighogy – 1948 nyarán – a fogságból hazatért, Cseh doktor teljes erővel belevetette magát a szarvasmarhák mesterséges termékenyítésével kapcsolatos munkába. A Földművelésügyi Minisztérium megbízta az első hazai szarvasmarha-termékenyítő főállomás szervezésével, és ő képezte ki az első mesterséges termékenyítő állomások vezetőit is. Az első, mesterséges termékenyítésből származó hazai borjút (Bercit) 1949. május 18-án Magyarkeresztúron ő segítette a világra.
1951-ben tanulmányutat tett Bulgáriában, ahol elsősorban a juhok mesterséges termékenyítésével kapcsolatban gyűjtött értékes tapasztalatokat, majd kinevezték az Országos Mesterséges Termékenyítő Központ laboratóriumának élére. Ugyanebben az évben került az Állatorvosi Főiskola Szülészeti Tanszékére, ahol 1952-ben docenssé léptették elő. Folyamatosan szorgalmazta az egyetemi és továbbképzéseken a mesterséges termékenyítés oktatását. Kidolgozta a szaporodásbiológia, az andrológia és a mesterséges termékenyítés képzésének tematikáját, a nyulak mesterséges termékenyítésének technikáját, és mélyrehatóan foglalkozott a szarvasmarha-uterus ellés utáni involutiójával. Foglalkoztatta a meddőség, a tőgygyulladások kóroktana, a sperma kezelése és számos egyéb szaporodásbiológiai kérdés. 1966-ban – amikor Bölcsházy Kálmántól átvette a tanszék vezetését – sikeresen megvédte a tehenek service-periodjával foglalkozó kandidátusi értekezését. Kutatásait, gyakorlati tapasztalatait tanulmányokban összegezte és osztotta meg a szakmai közösséggel.
Ravatala felett dr. Kardeván Andor úgy vélekedett: „Olyan ember távozott körünkből, akinek hiányát nem személyes jelenlétének, hanem tevékenységének a megszűnésében vesszük majd észre.” Bár több elismerésben részesült, Cseh doktor nem arathatta le fáradhatatlan munkában telt, alkotó életének gyümölcseit: nem vehette kézbe egyetemi tanári kinevezését, sem több, mint 900 oldalas átfogó könyvét (Állatorvosi szaporodásbiológia és szülészet, 1973), amely kitűnt logikus szerkezetével, alaposságával és évekig szolgált az oktatás alapjául, és nem osztozhat a kutatásait továbbvívő, továbbfejlesztő fia sikereiben sem.
A Szaporodásbiológiai Társaság és az Állatorvos-tudományi Kar dr. Cseh Sándor születésének 100. évfordulóján úgy döntött, hogy személyét és munkásságát nem engedi a feledés homályába süllyedni: emlékérmet alapít Cseh doktor emlékére, amelyet évente a szaporodásbiológia területén kiváló eredményeket elérő fiatal kutatóknak adományoz. A címlapon látható, 105 mm átmérőjű bronz plakettet Marosits István Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A címlapon látható képről. Magyar Állatorvosok Lapja, 2014. 136. 11. 642.
