Huszenicza Gyula 1974-ben szerzett állatorvos-doktori oklevelet summa cum laude minősítéssel, és a berettyóújfalui állatkórházba ment dolgozni, ahol kezdetben állatkórházi beosztott, majd hamarosan vezető állatorvos lett. 1979-ben került az Állatorvostudományi Egyetem Szülészeti Tanszékére, ahol megszakítás nélkül harmincegy esztendőn át dolgozott egészen korai haláláig – kezdetben tudományos segédmunkatársként, majd az akadémiai ranglétra valamennyi fokozatát végigjárva, egyetemi tanárként fejezte be fényes szakmai karrierjét.
Legendás szorgalma, kifogyhatatlan energiája minden nehézségen és akadályon átsegítette. Kandidátusi értekezését, majd MTA doktori disszertációját a nőivarú szarvasmarha szaporodási rendellenességeiből készítette és védte meg kiváló eredménnyel. Kutatásaira hamarosan a külföld is fölfigyelt, nemzetközi hírnevét jól fémjelzi a szinte valamennyi hazai és számos külföldi társintézménnyel kialakított tudományos együttműködés, amely kitűnő publikációkat eredményezett. 65 fölötti impact faktora és 600 fölötti független idézettsége a szakma élvonalába emelte, alapító tagja lett az Európai Szaporodás-biológiai Kollégiumnak, emellett rendszeres résztvevője az évente megrendezésre kerülő ESDAR (European Society of Domestic Animal Reproduction) konferenciáknak. 2008-ban az ICAR (16th International Congress on Animal Reproduction) egyik szakmai szervezője. Megalapította és 8 esztendőn keresztül fáradhatatlanul szervezte a fiatal endokrinológusok nyári workshopját, ahová évről-évre rangosabb nemzetközi előadókat sikerült megnyernie, és amely a hazai PhD hallgatók mellett számos európai és Európán kívüli ország (Japántól Uruguayig) doktoranduszait is hazánkba vonzotta. Számtalan hazai és külföldi diáknak volt segítője/vezetője TDK-, diploma- és PhD-dolgozataik elkészítésében. 1994-től az Állatorvostudományi Egyetem továbbképzésért felelős rektorhelyettese, később dékánhelyettese lett, majd a doktori iskola vezetője is. Méltósággal és optimizmussal viselt, hosszú, súlyos betegség vetett véget pályafutásának. Szinte halála napjáig segítette diákjait, PhD-s hallgatóit munkájukban, a betegágyából is.
A száraz tények után néhány szubjektív szó: kifogyhatatlan tudással, csodálatos memóriával rendelkező, nyitott, becsületes, segítőkész tanár, kolléga, családját rajongásig szerető ember volt. Az egyetem elvégzése után, bármilyen szarvasmarha-témájú problémámmal nyugodtan fordulhattam hozzá, mindig önzetlenül, kedvesen segített. Már-már naivitásig menő jóindulata és emberi tisztasága miatt nem volt olyan vitás kérdés, véleménykülönbség, amit egyenesen ne lehetett volna tisztázni vele – mert (azt gondolom, természetesen) szakmai vitáink azért voltak. Szakmai munkám során naponta találkozom „nyomaival”, és nincs hét, hogy fájó hiányát ne érezném. Ezért is éreztük fontosnak, dr. Földi József kollégámmal, hogy a Gyula emlékére 2012-ben alapított Huszenicza-díj révén neve a számára oly fontos hallgatók körében is, fennmaradjon.
Dr. Markus Gabriella
