Sziklainé Lengyel Zsófia: Drehertől Dreherig. A Dreher család és a 165 éves sörgyár kalandos története. Budapest, Kőbánya, Dreher Sörgyárak, 2019.
Mutatós, képekkel gazdagon illusztrált kétnyelvű kiadvány, amelyben pont elég a szöveg ahhoz, hogy kedvet kapjunk egy pohár hideg sörhöz – vagy jobb esetben egy „sörtúrához”, azaz gyári kiránduláshoz és a Sörmúzeum meglátogatásához.
A magyar sörfőzés története a honfoglalókkal kezdődik, akik magukkal hozták az erjesztett gabonából készült italokat, amelyeket a bizonytalan tisztaságú vizek helyett fogyasztottak a középkoron át, majd a török hódoltság végén. A sörfőzés már a 15-16. századtól vállalkozásként folyt, a 19. században pedig fokozatosan „iparággá” változott. Az egyre növekvő fővárosban már az 1830-as évektől ment a sörfőzés, és egy Schmidt Péter nevű, az Üllői úton működő serfőző arra is rájött, hogy az egyenletes hőmérsékletű pince jót tesz az érlelésnek.
Mint tudjuk, Kőbányán termelték ki a fővárosi építkezésekhez szükséges követ, így remek pincerendszer alakult ki, amelyben egyaránt lehetett bort és sört érlelni, és kiváló vizű kutak is rendelkezésre álltak. 1850 körül már saját márka is kikerült Kőbányáról, a „Steinbrucher”. Ide települt a bécsi sörgyáros dinasztia egyik ifjú tagja, Dreher Antal (1849–1921), aki fél évszázadon át irányította és bővítette a Dreher sörgyárat. 1895-re a termelés évi 1,2 millió hektoliter volt, és a kiváló termékek sorra nyerték a díjakat, többek között az állatorvosok számára is oly nagy sikert hozó 1900-as Párizsi Világkiállítás nagydíját. A friss sört naponta hordókban, muraközi lovakkal vagy szürke ökrökkel vontatott kocsikon szállították ki a fogadókba.
A fellendülést az első világháború szakította meg, s nem sokkal utána elhunyt Dreher Antal is. A gyár élén Jenő fia követte, akinek a pályáját a válságkezelés határozta meg. Eleinte a profil bővítésével (tehenészet és tejtermelés, Dreher-Maul Csokoládégyár, Dreher-Focking Konyak és Likőrgyár, malátagyár, szállodai részvények) sikereket ért el, és 1933-ban megalakította a Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Részvénytársaságot. A fellendülés azonban nem tartott sokáig. A II. világháború idején a pincék óvóhelyül szolgáltak, és a jó kutak vizét a lakosságnak osztották szét. A béke beköszöntével lassan ismét fellendült a termelés, de 1948-ban államosították a gyárat, és Jenő is meghalt 1949-ben. Ezzel a család férfi ága kihalt, családja külföldre települt.
A gyár 1992-ig állami kézben volt, majd privatizálásra került. Ennek részleteit is megismerhetjük, amelyek közül a legfontosabb a Dreher márkanév felélesztése – a család beleegyezésével.
Akinek e regényes történet nem lenne elég, a végén megismerkedhet a sörfőzés folyamatával, és megtudhatja azt is, hogy ki az a „léhűtő”.
Orbán Éva
A könyv megvásárolható a gyár boltjában: https://drehershop.hu/termekek/kiegeszitok/egyeb-kiegeszitok/drehertol-dreherig-konyv/
