Égő istálló

Adolf Schreyer, The Burning Stable, ca. 1870s (Founding Collection, 1952.154)

Az istállótűz borzalmát, az állatok riadalmát és menekülését erőteljes képbe sűríti a lovak és lovas ütközetek ábrázolásában jeleskedő Adolf Schreyer  festménye (Founding Collection, Gift of Charles and Emma Frye, 1952.154). A lángok időről időre felcsaptak a vidéki tehenészetekben, ólakban, aklokban és a tanyák mögötti vagy városi lóistállókban, mint erről a sajtóból és a Fővárosi Közlöny tűzeset-statisztikáiból értesülhetünk. Egy lepottyant lámpa, zárlat, hanyagul eldobott gyufa még ma is okoz néha istállótüzet.

2000-ben egy lovászokat is képző győri iskola istállója gyulladt ki. Ennek hőse, a balesetet túlélő Gavotte vezette 16 éven át a Győri Lovas Nemzetőr Diszszakasz ünnepi felvonulásait. Az anglo-arab paripa testének 70 százaléka megégett. Mint Berrár Mihály is megállapítja Állatorvosi sebészet égési sérülésekkel foglalkozó fejezetében: „A lovak az égéssel szemben különösen érzékenyek.” Csoda, hogy Gavotte megmaradt, de még 2017-es „nyugdíjba vonulása” után is rendszeres olajos bedörzsölést igényeltek a gyógyult bőrfelületek.

Az égéseket a gyantától a zsíron át a trágyáig sok mindennel kezelték. Ezek között volt a hidegvíz is, amit már az ókorban is használtak a fájdalom és a gyulladás csillapítására. Ezek az anyagok, valamint a kötések azonban gyakran okoztak fertőzést, szepszist. Fokozatosan jöttek rá, hogy az égési sérülteknek komplex kezelésére van szükségük: a sokktalanítás, a fájdalomcsillapítás, a légzéstámogatás, a folyadékpótlás és a megfelelő táplálás éppen olyan fontos, mint magának az égési sérülésnek az ellátása. Az ehhez szükséges orvosi technológia a huszadik század második felében rengeteget fejlődött.

Az állatvilágot ért egyik legsúlyosabb csapás a 2019–2020-as ausztráliai bozóttűzsorozat volt, amely 186 000 négyzetkilométeren a becslések szerint közel három milliárd szárazföldi gerinces állatot, főként hüllőket érintett, nagy részüket pusztulásra, talán fajokat is kihalásra ítélve. Állatvédő szervezetek és önkéntesek bevonásával mentették a fenyegetett, gyakorta égési sérült állatokat. Részletes protokollt adtak az elsősegélynyújtáshoz, és összefoglalókat készítettek a tapasztalatokról. Sajnos az égési sérülés súlyosságától, az általános kondíciótól és a dehidráció mértékétől függően a mentett koaláknak egyes helyeken alig több, mint a fele maradt életben. Égető kérdés, hogy mi okozta a megszokottnál jóval kiterjedtebb, elhúzódóbb tüzeket (a klímaváltozás, a kontinens fokozott kiszáradása, extrém magas hőmérséklet stb.), és mit lehet tenni a hasonló katasztrófák elkerülésére.

 

Orbán Éva

A kép forrása: The Burning Stable

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Égő istálló. Magyar Állatorvosok Lapja, 2022. 144. 3. 130.