Az 1910-es évekből származó képeslap a M. kir. Állatorvosi Főiskola élettani és vegytani intézeteinek épületét mutatja, szokás szerint a segédszemélyzettel és a bentlakók gyermekeivel. Ám találkozhatott itt két olyan kiváló szakember is, akiknek a pályájában csak egy hosszabb-rövidebb időszakot érintett az állatorvosjelöltek oktatása.
A százötven éve született Farkas Géza (1872–1934) sokirányú tehetségét először a zenekonzervatóriumban csiszolta, ahol tanárai kijelölték, hogy Liszt Ferenc látogatásakor a mesternek zongorázzon, ami hatalmas kitüntetésnek számított. Végül mégis az orvostudomány mellett döntött: 1897-ben szerezte meg diplomáját, és az élettani kutatásban kamatoztatta tudását. 1901 és 1922 között az élettan oktatója, 1904-től – Tangl Ferencet követve – az élettani intézet vezetője volt az Állatorvosi Főiskolán, ahonnét – ismét Tangl nyomában – a Pázmány Péter Tudományegyetem élettani tanszékére távozott. Kiváló előadó volt és olyan géniusz, aki másokat is magával ragadott, alkotásra sarkalt. Jelentős szerepet vállalt többek között az Eötvös Loránd és mások által alapított Kis Akadémiában, amely egy tudományos asztaltársaság laza keretei között a korszak legjobb tudósait fogta össze. Számos előadást tartott itt, halála után pedig a Kis Akadémia emléktáblát állíttatott számára, és 1935-ben kiadta A szem optikája című könyvét.
Ötven éve hunyt el Soós Lajos (1879–1972), aki már diákként Herman Ottó mellett dolgozott az Ornithológiai Központban, majd 1903-ban Daday Jenő helyére került zoológusként a Nemzeti Múzeumba. Az Állatorvosi Főiskolán 1917 és 1920 között meghívottként az állattan és a parazitológia tantárgyakat oktatta. Hallgatói lejegyezték előadásait. A kézzel írott, később kőnyomással sokszorosított Állattan és Parazitológia jegyzeteket megmutatták Soósnak, aki tervezte ezek javított kiadását, ám erre nem került sor. Sem a Tanácsköztársaság idején a Múzeumban a munkásoknak tartott előadások miatt kapott fegyelmi büntetés, sem az évtizedek alatt felépített malakológiai gyűjtemény, könyvtár és kéziratok 1956-os megsemmisülése nem törte meg munkakedvét. Soós – egyebek mellett 62 új taxon leírásával – az állattan és a malakológia, valamint az állatföldrajz és a tengerbiológia terén is maradandót alkotott.
Képzeljük most magunk elé ezt a két kiváló tudóst, amint a főiskola kertjében találkoznak, és talán azon töprengenek, mi lehet az élettani háttere annak, hogy a Leucochroa candidissima csigafaj néhány Soós által gyűjtött egyede túlélt 3 év fél év éhezést.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Az élettani és vegytani intézet az 1910-es években. Magyar Állatorvosok Lapja, 2022. 144. 12. 706.
