Dr. Sályi Gábort sokáig csak távolról ismertem. Láttam például a szarvasmarha-egészségügyi szakállatorvos-képzés padsoraiban, ahol hallgató és előadó egyszerre volt. Egyik nap felkeresett az irodámban azzal a kérdéssel, hogy megoldható lenne-e Szabó Pista bácsi az Országos Állategészségügyi Intézet történetéről összeállított anyagának a kiadása. Hamarosan behozott egy dossziét, amiből kiderült, hogy ez elég nagy feladat. Itt néhány évre elakadt az ügy, mert Pista bácsi egészségi állapota nem tette lehetővé a közös munkát, de amint lehetett, felvettük a fonalat, és 2016-ban megjelent a cikk-, dokumentum- és fotógyűjtemény, igaz, „csak” elektronikus formában. Azért Pista bácsi kézbe vehette a vaskos kötetet papír formában, az utolsó egyetemi munkanapomon.
Később sajnos többnyire temetéseken futottunk össze, és a facebookon „találkoztunk”, mert Gábor nemcsak a tanulásra nem volt rest deresedő fejjel, de az új közösségi médiával is megbarátkozott.
Legközelebb akkor keresett meg, amikor – az Országos Állategészségügyi Intézet alapításának 90. évfordulója közeledtével – a munkatársak teljes bibliográfiájának összeállítását szerette volna elérni. Megnyugvás volt számára, hogy ez is sikerült, számomra pedig öröm, hogy segítettem. Gyönyörű sárgarózsa-csokor volt a jutalmam.
Nem voltunk közeli ismerősök, barátok, mégis bőven részesültem a belőle áradó emberszeretetből, kedvességből. Megtapasztaltam tépelődő szerénységét, hűségét szeretett munkahelye, barátai iránt, önzetlen odaadását és gyermeki örömét. Biztos, hogy meleg, kicsit huncut mosolya mindig megmarad az emlékezetemben.
Dr. Sályi Gábort 2019. október 24-én, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Dr. Etter László, majd a keresztlánya mondott a ravatalnál szívhez szóló emlékbeszédet, amelynek a végső üzenete az volt, hogy ültessünk diófákat Sályi Gábor emlékére, ahogy ő is tette.
Orbán Éva
