Elfajzott állatorvosok
A cím megtévesztő. Nem olyan állatorvosokról fogok írni, akik valami csúnya dolgot cselekedtek vagy zsivány életmódot folytattak, hanem olyanokról, akik pályájukat elhagyva vagy pályájuk folytatása mellett más területen is megcsillantották tehetségüket. Legyen az irodalom, régészet, műgyűjtő tevékenység vagy akár a politika.
Mehmet Akif Ersoy
Ki lehetett ez a nekünk furcsán csengő nevű ember? Török állatorvos, aki 1873. december 20-án Mehmet Ragif néven látta meg a napvilágot Isztambulban, a teljesen elzüllött, korrupt Oszmán Birodalom akkori fővárosában.
Apja – aki részben albán származású volt – Isztambul Fatih nevű kerületében albánt tanított. Üzbég származású anyjának szülei Buharából menekültek el, és telepedtek le Isztambulban. Ersoy (fonetikusan: Erszoj) elemi iskoláit Fatihban végezte, majd a Politikai tudományok Főiskolájára iratkozott be. Tanulmányai mellett szorgalmasan látogatta a helyi muzulmán mecsetet, ahol megtanult arabul és jártasságot szerzett a perzsa nyelvben is.
A tragédia hirtelen és csőstül érte a családot: apja halála után nem sokkal leégett a házuk, és a család földönfutóvá lett. Ersoynak jövedelmezőbb foglalkozás után kellett néznie, hogy családját eltarthassa. Hirtelen elhatározással átiratkozott a Mülkiye Baytar Mektebi-be, az isztambuli állatorvosi iskolába, amit kitüntetéssel végzett el 1893-ban.
Ugyanebben az évben dolgozni kezdett a járványügyi szolgálatnál, amely Anatólia különböző területeinek járványügyi viszonyait térképezte fel. Szakmai munkája mellett a bejárt területek mecsetjeiben szónoklatokat tartott, és társaival az elmaradott, írástudatlan népet tanította.
Látva az országban uralkodó lesújtó viszonyokat, egyre többször adott hangot rebellis nézeteinek, ezért magatartása miatt elbocsátották állásából. Ettől kezdve verseket és cikkeket írt különböző lapokba, beszédeket tartott Anatólia mecsetjeiben, lázított a Sèvres-ben aláírt békeszerződés ellen (ez volt a török Trianon), harcra hívta a népet a nyugati hatalmak ellen.
Beszédeit kinyomtatták és terjesztették az egész országban, valamint a katonák között.
A forradalom eredményeképpen hatalomra került Musztafa Kemál (Atatürk) vezette rendszert kezdetben lelkesen ünnepelte. Később útjaik szétváltak, mert Ersoy nem értett egyet Kemál világias nézeteivel, nem ritkán a vallást háttérbe szorító tevékenységével.
1925-ben Kairóba költözött, és egy ottani egyetemen tanított török nyelvet. Néhány napja volt 85 éve annak, hogy 1936. december 27-én elhunyt Isztambulban.
Eddig megismerkedtünk egy forradalmár állatorvos életútjával, de miért került be az elfajzott állatorvosok panteonjába?
Történt ugyanis, hogy a kemalista mozgalom már 1920-ban pályázatot írt ki Törökország nemzeti himnuszának szövegére (addig ugyanis ilyen nem volt). A pályázatra 724 vers érkezett be, közülük Ersoy tíz versszakos költeménye nyerte el a bíráló bizottság tetszését.
Ersoy „Függetlenségi Indulója” ma is Törökország nemzeti himnusza.
Az Ersoy kultusz a mai Törökországban mindenütt fellelhető. Egyetem, iskolák, könyvtárak, utcanevek, de még uszodák is viselik nevét.
Dr. Kótai István
A kép forrása: https://colnect.com/en/banknotes/banknote/16353-100_Turkish_Lira-1979-7Emisyon_T%C3%BCrk_Liras%C4%B1-Turkey