Az újító: B. Kovács András (1925–1981) Állatorvosdoktor, egyetemi tanár, a sebészeti és szemészeti tanszék és klinika vezetője, az állatorvos-tudomány doktora, 10 éven át az egyetem rektorhelyettese, hat éven át rektora volt. (Forrás: Magyar Állatorvosi Panteon)
További elnevezések: B. Kovács-féle éralákötőtű, B. Kovács-féle fonálorsós véréralákötőtű
Leírás: „Az érlekötés nemcsak vérzéscsillapításra, hanem a vérzés megelőzésére is alkalmas; ebből a célból a műtét közben átmetszésre kerülő ereket két helyen lekötjük, majd a lekötések között metsszük át. Aláöltésre sebvarrótűt, Dechamps-tűt … vagy a B. Kovács-féle fonálorsós éralákötőtűt… használhatjuk.”
(Forrás: Tamás László, Fellner Ferenc: Állatorvosi sebészeti műtéttan. Budapest : Mezőgazdasági K., 1960. p. 114.)
“E gondolatok vezettek olyan éralákötőtű szerkesztésére, amelynek üreges nyelében, azzal párhuzamosan fekvő 6 cm hosszú fonálorsó foglal helyet, melyről a fonál zártan jut az üreges száron és a tűn keresztül a tű hajlásáig, innen már szabadon fut a fonál a tű végénél levő nyíláshoz….
A műszer nyele az üreges, hengeres részből és az ugyancsak üreges, kúpos részből áll. A két rész csavarmenettel van összeerősítve. A nyél hengeres részében foglal helyet az oldalnyílással ellátott hengeralakú orsótartó, melyben tengellyel ellátott tárcsa van. A tengelyre a furaton áthúzott tárcsás fonálorsó a tengelyen tengelyirányú forgó mozgást végez a fonál kihúzásakor. Az orsótartón található még a fonálvezetőszem. A nyél kúpos részébe csavarható az üreges tű, melynek vége csaknem derékszögben jobbra, balra, illetve előre ívben hajlított. A hajlított rész tömör fém, melynek vége előtt nyílás van. Az orsóról lefejtődő fonál az orsótartó fonalvezető szemén, továbbá a nyél kúpos részének üregén és a tű tengelyirányú furatán áthaladva, a tű nyílásánál lép ki a műszerből és a hajlat végéig szabadon fut. A tű csavarmenetes végénél felfekvő karima és foglalat van. A műszerhez tartozik még a befűzőhurok, továbbá egy tartalék orsó. Ennek megfelelően egy garnitúra műszer 3 külön műszerből (jobbra, balra, illetve előrehajló szárral), 3 tartalék orsóból és 3 befűzőhurokból áll…”
(Az eszköz részletes leírásának és a képnek a forrása: B. Kovács András: Fonálorsós éralákötőtű. Orvosi Hetilap, 1958. 99. 32. p. 1117–118.)
Az újítás éve: 1958
Érdekesség: B. Kovács András 1954-ben szabadalmaztatta fonálorsós sebvarróműszerét. Ehhez hasonló elven működik az éralákötőtű.
