Galambpadlás Svidnikben

Galambpadlás Svidnikben

Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott volna galambbá, és hét esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország ellen! – kiált fel az öreg Küsmödi Móra Ferenc novellájában, a torokgyíkból kigyógyult gyerek elől elkapva a tányért. Az egykor a betegek felerősítésére szolgáló galambétkeket hiába keresnénk ma az éttermek kínálatában. A posta- és a díszgalambtartás sokak szenvedélye, ám a húsgalambtenyésztést állami programmal kell támogatni. Nagy a külföldi kereslet, de a magyar konyhában a galambhús nem vált igazán kedvelt, elfogadott alapanyaggá.

Természetes számunkra, hogy galambok élnek körülöttünk. Vidéken kártételük a veteményesben nem számottevő. A városokban egyszerre a főterek turistaattrakciói és „repülő patkányok”, amelyek folyamatosan szaporodnak és piszkukkal elcsúfítják az épületeket. Ritkán gondolunk arra, hogy a galamb évezredek óta áldozati állat, a szerelem és a termékenység, a béke, a keresztényeknél a szentlélek és az égi szeretet jelképe volt.

A vad szirtigalamb háziasításának történetét kevés régészeti emlék támasztja alá. Kezdetét az i. e. 4. évezredre teszik. Korán felismerték erős ösztönét arra, hogy hazataláljon, ezért már a rómaiak hírvivőnek használták. A galamb az ő közvetítésükkel jutott el Kelet- és Észak-Európába, így hazánk területére is.

Képünk egy baromfiól feletti galambpadlást mutat, a szlovákiai Svidnikben (Felsővízköz), az ukrán népi építészet emlékeit bemutató szabadtéri néprajzi múzeumban. Tartottak galambot eresz alá épített vagy póznán álló dúcban is. Tavasztól őszig a baromfiakkal etették őket, de nyáron a mezőkön kellett megtalálniuk az eleséget. Kedvelték a kertben a borsót és a lencsét, amitől madárijesztőkkel próbálták távol tartani őket, nem sok sikerrel. A galambok természetes húsforrást jelentettek a családok számára még később is, amikor a tanyákról, falvakból sokan városokba költöztek, és vitték magukkal a galambjaikat. Ugyanakkor óvták a galambtartókat attól, hogy a jószágot a szobába beengedjék, mert ez olyan lett volna, mintha a „palatzkát”, azaz poloskát és a „csimazt”, azaz óvantagot szaporították volna.

A galambtenyésztés a 19. századtól vált elismert passzióvá, aminek egyik jeles képviselője Darwin volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztériuma 1875-ben katonai postagalamb-állomásokat létesített, és ingyenesen adott tenyészállatokat magánkézbe. Egyre-másra alakultak a tenyésztők klubjai, egyesületei. A budapesti galambkedvelőké 1882. január 7-én jött lére, Columbia néven.

Orbán Éva

Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Galambpadlás Svidnikben. Magyar Állatorvosok Lapja, 2022. 144. 9. 514.