„A’ legtsalhatatlanabb orvosság a’ birkák mindenféle nyavalyájik ellen az, ha Birkát tsak azok a’ Gazdák tenyésztetnek, a’ kiknek magas, szellős, és ösztővér fűvet termő Legelőik vagynak. Illyen helyeken híre sints a’ Mételynek , Kosznak, és Himlőnek.” – összegzi Nagyváthy János azt a népi felfogást, amely még a huszadik században is tartotta magát. Hozzátette, hogy a „birkásnak” tanultabb embernek kell lennie, elsősorban azért, hogy biztosítsa, hogy a birkák „javított karban maradjanak”. „Előző-orvosságnak” azt javasolja, hogy álló tóból és mocsárból sose itassanak, olyan réteken ne legeltessenek, hol vízi lapú terem, mert ezeket nemcsak a birkák, hanem azon „nadályok” is szeretik, amelyek a „Májjban elhatalmaznak”. Gyógyításra a fokhagyma rendszeres adását javasolta.
A 20. század első felében Vajkai Aurél kutatta a népi állatorvoslást. A juhok kezelése akkoriban is elsősorban a juhász, esetleg a paraszt állatorvosok feladata volt, ami nem csoda, hiszen képzett állatorvos csak 50 kilométerre élt. Őt jobbára csak hivatalos igazolásokért keresték fel. A Vajkai által megismert gyógyítók közül volt, amelyik hivatkozott Monostori Állatgyógyászat című könyvére, de többségük csak a hagyományokra támaszkodott. A mételyes állatnak viszont „sárga distolt” adtak.
1954. szeptemberében, a két évvel korábban elhunyt Marek József emlékére rendezett ülés egyik fő témája a juhok parazitás bántalmai voltak. A fertőző betegségeket addigra sikerült nagy mértékben visszaszorítani, így az élősködők okozták a legnagyobb károkat. Mócsy János bevezetőjében megállapította: „A juhok a legtöbb gazdaságban nemcsak a takarmányozás, az elhelyezés és a gondozás, felügyelet szempontjából mostohagyerekek, hanem – sajnos – állatorvosi szempontból is.” Mócsy, a megelőzés fontosságát hangsúlyozva, a mételykór és a kergekór mellet a tüdő- és bél-gyomorférgességet említi, gyakorlati tanácsokat adva ezek felszámolásához. Ehhez járult hozzá a következő évben Molnár István V. éves hallgató újítása, a gyógyszeradagoló pisztoly (drench) juhok részére, ami nagy mértékben felgyorsította és megkönnyítette a gyógyszerbeadást. Az újítást az Állami Gazdaságok Főigazgatósága is felkarolta.
Képünk pontosan harminc évvel később, 1985. júliusában készült egy kővágóörsi szakmai gyakorlat alkalmával, és a drench használatát mutatja. Ugyanebben az évben a parazitológiai tanszéken Kassai Tibor és Fok Éva vizsgálatot végzett az albendazol szuszpenzió vagy granulátum formában történő alkalmazásának hatékonyságáról a juhfaciolosis és -dicrocoeliosis ellen.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Gyógyszerbeadás birkának. Magyar Állatorvosok Lapja, 2022. 144. 7. 386.
