Népi megfigyelés volt, hogy a fejőnők szinte soha nem himlőhelyesek. A 18. századi Európában 40–60 millió ember halálát okozta a himlő, és tudományos körökben is megfogalmazódott, hogy a tehénhimlő védelmet nyújthat ellene. 1796-ban került sor Edward Jenner (1749–1823) kísérletére, amelyben egy nyolc éves kisfiút oltott be egy tehénhimlővel fertőzött nő kezén lévő hólyag váladékával. A gyermek öt évvel később is védett volt, és további próbák bizonyították a feltételezés helyességét. Jenner végül 1798-ban publikálta eredményét, és ezzel hivatalosan is megkezdődött a Pasteur által Jenner tiszteletére vakcinációnak (vacca=tehén) elnevezett beavatkozás története. A Vakcina Ellenes Társaság 1802-es karikatúráján Jenner oltja betegeit, akiken itt-ott marhafejek nőnek ki (a kép forrása: Wellcome Library, London). Ugyanebben az évben Váradi Sámuel több mint 200 oldalon foglalta össze ismereteit A tehén himlő, avagy a vaktzina természetének és terjesztése módjának rövid előadása címmel. Sokan Jenner oltását tekintik a One Health megközelítés első diadalának, még ha közel kétszáz évbe telt is a feketehimlő teljes felszámolása.
Néhány évvel korábban a legpusztítóbb és legnagyobb gazdasági veszteséggel járó állatbetegség, a keleti marhavész megfékezése területén is érzékelhető volt csírájában az ember-állat-környezet rendszer kölcsönhatásait figyelembe vevő szemlélet. Vicq d’Azyr (1749–1794) feladata volt a Dél-Franciaországban jelentkező járvány legyőzése, amit a környezeti tényezők figyelembe vételével, illetve a humán járványok megfékezésében bevált módszerek alkalmazásával próbált megoldani. Galambos Márton 1861-ben elsőként észlelte, hogy a marhavész átterjedhet juhokra, de eredményei nem leltek visszhangra, pedig ezen a nyomon indult el a vakcinák több típusának kidolgozása. Nemzetközi szervezetek összefogásával 2011-ig tartott, míg sikerült a Földet e kórtól mentesíteni.
A világ népessége gyors ütemben növekszik, és ez élelmiszer-, víz- és energiahiányhoz vezethet. Az ember jelentősen hozzájárul a környezeti feltételek megváltozásához, ami kedvez az új kórokozók felbukkanásának és gyors terjedésének. Az utóbbi évtized életre hívta a FAO, a WHO és az OIE együttműködését a globális kihívások előrelátó és felelős kezelésére. Jövőképük „egy olyan világ, amely a különböző ágazatok közötti együttműködéssel és szoros partnerség kialakításával képes az élelmiszer-biztonságot veszélyeztető zoonózisok és állatbetegségek okozta állat- és közegészségügyi kockázatokat megelőzni, felismerni, megfékezni és megszüntetni”.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Himlő elleni vakcinázás. Magyar Állatorvosok Lapja, 2021.143.1.2.
