Vendégünk a hintaló (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2025. március 2-ig)

Vendégünk a hintaló

Volt egyszer egy hintalókiállítás, pontosabban – a díjazottaknak járó rozetta felirata szerint – a Hintaló-tenyésztő Országos Egyesület I. fajtabemutatójára került sor 1999-ben, az Equus Napok keretében, az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárában. A versenyzők néhány napot a könyvtárban töltöttek, így a szurkolók kiválaszthatták favoritjaikat. A bírálatra Krajcsovics László (akkor még hallgató) vezette fel a lovakat, amelyeket kiváló szakértők, Bodó Imre, Sótonyi Péter professzorok és Péntek Gábor értékeltek a küllemi bírálatokon megszokott alapossággal, bírálati lapok kitöltésével. A lecke nemegyszer fel volt adva, amikor például egy vesszőparipa járását, tomporát és kapcsolt részeit kellett méltatni. (Végül ez a némi hendikeppel induló versenyző Bodó professzor különdíját, a brit Anna hercegnő egykor itt felejtett lovaglónadrágját nyerte el, amely most az Állatorvos-történeti Gyűjteményt gazdagítja.) A bírálat komolysága dacára a közönség dőlt a nevetéstől.

Ezt a szívmelengető emléket idézte fel bennem a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (igen, ez a pontos neve) 2025. március 2-ig látható „Vendégünk a Hintaló – Egy ikonikus játék négy évszázados kalandjai” című kiállítás. A kiállítás anyaga dr. Tóth Ferenc és dr. Ladó Mária gyűjteményéből származik, akik harminc éve foglalkoznak mindenféle hintaló és hintalovas tárgy, művészeti alkotás, irodalmi vonatkozás gyűjtésével. A kiállítás bemutatja a hintalovak történetét, alaptípusait, a különböző korszakokban készült modelleket, és a hintalovak számos művészi ábrázolását a gyufacímkétől a modern szobrokig és iparművészeti alkotásokig.

Érdekes volt megtudni, hogy az első hintalovat valószínűleg a tragikus sorsú I. Károly angol király számára készítették, aki gyermekkorában, az 1600-as évek elején angolkórban szenvedett (bár ezt a 16–17. század fordulójen jelentkező betegséget csak néhány évtizeddel később írták le, és okát sokáig nem ismerték). A gyermek gyenge végtagjai miatt csak öt éves korában kezdett el járni, pedig nagy gondot fordítottak erősítésére, edzésére – többek között bölcsőtípusú hintalova segítségével. Mint olvashatjuk a hintalónak sokat köszönhetnek más gyerekek is:  napi testedzésre serkenti őket, az egész izomzatot erősíti, javítja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket. Megtanítja, hogy mit jelent az „egyszer fenn, máskor lenn” érzése, ritmust ad, elszenderít, szórakoztat, megmozgatja a fantáziát.

I. Károly hintalovának mása
I. Károly hintalovának mása

A hintaló alaptípusai: a klasszikus ívelt talpú, a stabil és biztonságos bölcső típusú, a guruló és a kevésbé balesetveszélyes és parketta-kímélő lengőkaros hintaló. Léteztek ezeknek kombinációi és variációi: ívelt talp és lehajtható kerekek, lépegető és fordulásra képes görgős modell, kisgyermekeknek való beülős stb. 1958-ban a barkácsolók a kettős hintaszerkezettel ellátott ló készítését ismerhették meg (tervrajzzal) a népszerű Ezermester című folyóiratból.

Kettős hintaszerkezettel ellátott hintaló
Kettős hintaszerkezettel ellátott hintaló

A kiállítás legmegkapóbb vonulata mégis az ember és a hintaló kapcsolata. A bevezető videóból megtudjuk, hogy a gyűjtőszenvedély fellobbantója dr. Tóth Ferenc gyermekkori hintalova volt, amely szülőházának padlásáról került elő. (Valljuk meg, előfordul, hogy egy hintaló olyan megkapó jelenség, hogy nem lehet veszni hagyni pincében, padláson, de még ócskapiacon sem.) Egyéniségük és nevük van a kiállított lovaknak is, és elhisszük, hogy „a gyermekek hűséges, biztonságot adó barátja a megpróbáltatásokkal teli gyermekkorban”. De a felnőttek számára is sokat jelentenek: számos, az I. világháborúban használt képeslapon látunk hintalovakat, fel-feltűnnek gúnyrajzokon, megjelennek köztereken, ölthetnek modern dizájnos formát vagy átlényegülhetnek angyallá. Egy biztos: mindig hűséges társaink maradnak.

Orbán Éva

Ladócsy László: Újragondolt hintaló
Ladócsy László: Újragondolt hintaló
Modern "bútor" hintalovak
Modern “bútor” hintalovak

További olvasmány illusztrációkkal a gyűjtők tollából (a sajnos jelenleg nem látogatható Nagytétényi Kastélyban rendezett korábbi kiállítás kapcsán):

Ladó Mária – Tóth Ferenc Imre: „Paripám csodaszép…” – A hintaló: generációk hű krónikása : Kiállítás egy magángyűjteményből a Nagytétényi Kastélyban. Magyar Iparművészet, 2017. 8. 28–35. URL: https://epa.oszk.hu/01000/01059/00254/pdf/EPA01059_magyar_iparmuveszet_2017_08_028-035.pdf