Holsztomer

Legenda a lóról - a miskolci előadás plakátja. Forrás: https://www.jegy.hu/program/legenda-a-lorol-35014

Holsztomer. In: Tolsztoj, Lev: Kozákok, Kreutzer szonáta és más elbeszélések. URL: https://mek.oszk.hu/06300/06335/06335.htm#5  Letöltve: 2021.08.13.

A Holsztomer című Tolsztoj elbeszélés 1886-ban jelent meg először. A mű főhőse egy öreg herélt ló. Sorsát egyfelől Tolsztoj, másfelől közvetlenül a címszereplő elbeszéléséből ismerjük meg. Az író ugyanis az írásmű középső részében hosszú monológban beszélteti hősét.

Az írás idilli, természeti képekkel indul. Hajnal van, a ménest kihajtják a folyó menti legelőre. Az író beavat minket a lovak közösségébe: vemhes kancák, szopós csikók, felnőtt lovak. A folyópart maga a háborítatlan természet. Néhányan a lovak közül messze elkódorognak a ménestől, értük kell menni, és vissza kell őket terelni. Egy fiatal kanca szerelmesen nyerít, és a folyó túlpartján szántó paraszt lova válaszol neki.

Ám a lovak társadalmi élete nem mindig békés: a nap végeztével a karámban a többiek rátámadnak az öreg heréltre. Rúgások tompa püffenése, horkantások hallatszanak. A kedélyek azonban megnyugszanak. A lovak körülállják az öreget, némán hallgatják. Ekkor következik a monológ, öt rövid szakaszra osztva. Holsztomer gyermekkoráról beszél, majd arról, hogyan került ahhoz a gazdájához, egy huszártiszthez, Szerpuhovszkij herceghez, akinek a szolgálatában a legboldogabbnak érezte magát. Az öreg ló filozofál is, többek között arról elmélkedik, hogy az emberek olyasmit is tulajdonukként emlegetnek, amit soha nem láttak, például egy házat, személyeket vagy földterületet.

Az olvasó ekkor sejteni kezdi azt, ami az egész mű elolvasása után válik világossá: az elbeszélés az emberekről, az akkori orosz társadalomról szól. Megismerkedünk a herceggel, aki éppen az öreg herélt jelenlegi gazdájánál vendégeskedik. Eddigi élete során hatalmas vagyont herdált el, fiatalsága oda, elaljasodott, kitartják, tele van adóssággal. Fényűző vacsoráról, finom borokról, szivarokról, és lovakról való beszélgetésről is hírt kapunk.

Ezen az éjszakán az öreg ló újra mesélne társainak, de a csikós felnyergeli és ellovagol vele. Holsztomer egész éjszaka egy kocsma előtt álldogál egy paraszt lova mellett. Reggel a karámban vakarózni kezd. Öt nap múlva jön az állatorvos. Rühes, állapítja meg a kórt. Holsztomert sintérkézre adják. Egy mélyúton válik meg életétől. Bőrét lenyúzzák. Teteme táplálékul szolgál, egy farkasanya viszi a húsát a kölykeinek. Egy hét múlva az öreg herélt ló csontvázából is alig marad valami.

Az elbeszélés utolsó bekezdése Szerpuhovszkijjal foglalkozik. A herceg élő teteme még sokáig járkált a földön, és mindenkinek csak terhére volt. Temetése is csak gondot okozott. „Sem bőre, sem húsa, sem csontja nem kellett senkinek.” – írja, az egész munkásságával az ember megjobbítására törekvő író.

Büki Mátyás

A kép forrása: a Miskolci Nemzeti Színház Holosztomerről készült előadásának (Legenda a lóról) plakátja.