Új betegek a keszthelyi lókórházban

A keszthelyi lókórház 1918-ban

Negyedik éve tartott a Nagy Háború. 1918-ra ember és állat egyaránt kimerülten és szinte reménytelenül várta, hogy vége legyen. Hutÿra az Orvosi Hetilapban már 1915. októberében azt írta, hogy a nemzetek „erejük végső megfeszítésével” küzdenek, és „milliók életét áldozzák fel erkölcsi és anyagi czélokért”. Nem sejtette, milyen sokáig tart még a „borzalmas háború”.

1916-ban már fájdalmasan jelentkezett a hátországban az állatorvoshiány: „a rendes tavaszi védőojtások végrehajtása akadályozott”, pedig „a háborús állapotok az idei nyarat járványtani szempontokból különösen veszedelmessé teszik…”. Az oltóanyag-termelő „Kívánságra … a bevonult állatorvos helyettesítéséről is gondoskodik” – szólt a hirdetmény a Köztelekben. A gondokat azonban még enyhítették a megbecsülésről szóló hírek: „Mérő István, a 10. tábori ágyus ezrednél beosztott népfelkelő polgári állatorvosnak … és Kocsor Dezső, … mozgó lókórháznál beosztott magyar királyi állatorvosnak az arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján” kitüntetést adományozták.

A 1917-ben a Magyar Országos Állatorvos Egyesület azt kérelmezte, hogy a régóta katonai szolgálatot teljesítő idősebb, családos állatorvosokat cseréljék fel nőtlen, fiatalabb szolgálattevőkre, a besorozottak pedig kedvezőbb előléptetésben részesüljenek. Kérésük nem teljesült, mert még 1918 augusztusában is panaszolták a Pesti Hírlap hasábjain, hogy az „állatorvos, bár előképzettsége erre méltóvá teszi, nincs tiszti rangban, csak hivatalnoki sorban. Még a Károly-keresztet sem kaphatja meg, pedig beosztása az ütközetvonalhoz szól…

Volt, aki előre látta a várható nehézségeket: dr. Nemeshegyi Oszkár figyelmeztetett, hogy „a világháború befejezte után a lótenyésztésben is fáradságos, hosszú munkaidő fog bekövetkezni, mikor is az elveszettnek pótlása, a hibásnak megjavítása lesz a cél”. Elveszettek pedig bőven voltak. Erdős István okleveles gazda, állatorvos képeslapokon örökítette meg a keszthelyi m. kir. honvéd hadi lókórház életét, a harctérről érkezett rühös, lesoványodott, teljesen kimerült lovakat. Adriány János az Állatorvosi Lapokban cikksorozat keretében elemezte, hogyan vezet a lóállomány szinte teljes megsemmisüléséhez a szakértelem és a megfelelő gondozás hiánya, a lovak végletes kizsákmányolása, hogy kerülnek a képen látható állapotba, amelyből a szűkös takarmányellátás mellett, az elhanyagolt istállókban sokszor már nincs visszaút. Azt nem láthatták előre, hogy néhány hónappal később, immár a békekötés kapcsán a megmaradt állományt milyen veszélyek fenyegetik…

Orbán Éva

Eredeti megjelenés:  Orbán Éva: Új betegek a keszthelyi lókórházban. Magyar Állatorvosok Lapja, 2018. 140. 2. 66.