A bécsi Kórbonctani Múzeumot 1796-tól építik oktatási és tanulási célra. Szervezetileg 2012 óta a Természettudományi Múzeumhoz tartozik, de még mindig szorosan kötődik az egyetemhez: az egyetem tulajdonában lévő ún. Narrenturm földszintjét foglalja el. Nyilvánvaló, hogy a világosan felépített, didaktikusan rendezett, jó arányérzékkel megtervezett és könnyen áttekinthető kiállítás továbbra is figyelembe veszi az oktatás szempontjait is.
A Narrenturm (Bolondok tornya) II. József idején, 1784-ben épült a központi kórház szomszédságában, és az elmebetegek kezelését szolgálta. Európában az egyik első ilyen intézményként akkoriban biztosan korszerű volt, a kerek alaprajzú torony mégis eszünkbe juttatja a hírhedt kufsteini börtönt, amelyben Czuczor Gergelytől, Kazinczy Ferencen át, Teleki Blankáig és Leövey Kláráig vagy éppen Rózsa Sándorig a gondolat és a szabadság oly sok bajnoka raboskodott. Az elrendezés hasonló: a kerek torony körcikket formázó, szűkös celláiban éltek a rabok. A Narrenturmban hasonló alakú „kórtermekbe” zárták az elmebetegeket, esetenként leláncolva, és ugyancsak rácsos ajtók mögött. 1869-ig foglalkoztak itt pszichiátriai betegekkel, majd sokáig üresen állt a monumentális építmény. 1905-től nővérszállásként funkcionált. A Kórbonctani Múzeum 1971-ben költözött a Narrenturmba.
A kiállítás rövid történeti bevezetéssel indul, amely vázlatosan végigköveti a patológia fejlődését az ókortól napjainkig. A régi korokban a postmortem vizsgálatok alkották a patológiai munka zömét, amelyek inkább a halálok utólagos meghatározását és a betegségek okozta elváltozások megismerését tették lehetővé. Érdekes, hogy a 19. század elején Bécsben egyenesen kötelezővé tették a kórházakban elhunytak boncolását. Ma a patológusok túlnyomórészt élő betegek szövetmintáinak elemzésével foglalkoznak, és a pontosabb diagnózis felállítását segítik.
A történeti relikviák (boncolási naplók, érvágó-készlet, jeles patológusok életművének és arcképeinek bemutatása stb.) után a betegségek eredete és jellege szerinti felosztásban láthatjuk a perparátumokat, amelyeket mértéktartó hosszúságú, mégis informatív feliratok magyaráznak német és angol nyelven. Külön foglalkoznak a veleszületett rendellenességekkel, a fertőző és parazitás ártalmakkal, a különböző szervek és szervrendszerek betegségeivel (gyulladás, daganat stb.). A múzeumban tilos fényképet készíteni, de honlapjukon ízelítőt kaphatunk a bemutatott preparátumokból (száraz és nedves készítmények, plasztinációval tartósított szervek, viaszmodellek) és a témákból. http://objekte.nhm-wien.ac.at/sammlung/abt4/slg60. Egyes helyeken érintőképernyős bemutatás keretében szerezhet az érdeklődő további ismereteket az adott problémakörről.
A múzeumnak egy esős hétköznap délelőtt is sok látogatója volt, időnként négyen-öten kerülgettük egymást egy-egy tematikus szobácskában. Néhányan a fiatalabb korosztályból az egyetemről jöhettek, de látványos volt a turisták érdeklődése is.
Egy kórbonctani gyűjtemény megtekintéséhez a tudományos érdeklődésen kívül a felkavaró látvány elviselésére is szükség van. Nemcsak az embereket fenyegető számos kór ilyen sűrített és „leplezetlen” bemutatása rendített meg. A tárlókban ugyanis egészen a 19. század elejétől gyűjtött – azaz ma már akár kétszáz éves – készítmények láthatók. Nagy tiszteletet érzek, ha elképzelem, hogy a patológia mekkora utat tett meg attól az időtől, amikor a még ismeretlen okú betegségek jeleit elkezdték gyűjteni, tartósítani vagy viaszba önteni, oktatni, addig, hogy ma már óriási tudással és komoly technikai háttérrel valósággal belelátnak a beteg ember szervezetébe.
Az igazi megrendülést azonban az okozta, hogy a preparátumok mellett a leírásokat nemegyszer személyes információkkal egészítették ki. Az ilyen történetekre utaló töredékek közül számomra a legdrámaibb egy 1814-ből származó, súlyos angolkórban szenvedő asszony csontváza volt. Elképzelni is nehéz, hogyan mozoghatott íjszerűen meghajlott végtagjaival, torz gerincével. Végül gyermeknek adott életet, és a császármetszés szövődményei végeztek vele. Akkor is elfacsarodik az ember szíve, amikor a fegyverek okozta sérüléseket demonstráló tárló előtt áll meg. A fertőző betegségek esetében az elváltozások bemutatása mellett bőséges információval szolgálnak a pestis, a lepra, a kolera, a tuberkulózis és más jelentős betegségek (köztük a Covid 19) terjedéséről, közegészségügyi vetületéről is.
A földszinti kiállítás utolsó néhány „celláját” a torony és a pszichiátriai kórház múltjának szentelték.
Napjainkban népszerűek a „spooky” ajándékok, ezért nem hagyhatjuk szó nélkül a különleges múzeumboltot sem. Kaphatók itt komoly könyvek és orvosi igényű albumok és betegségekről szóló monográfiák, képeslapok, a periódusos rendszer poszteren stb. Ami érdekesebb, hogy hihetetlen mennyiségű hátborzongató ajándéktárgyat is összegyűjtöttek: plüss kórokozók kis és nagy méretben, csontvázak és szervek műanyagból és gumiból, Freud és kanapéja ujjbáb formájában, anatómiai kirakók és egyebek várják azokat, akik haza is akarnak vinni valamit a borzongásból.
Bécs bővelkedik kiváló múzeumokban, amelyeket már a vasútállomáson is óriásplakát hirdet („A háború a múzeumba való” jelmondattal!), és ezernyi egyéb látványosság csábítja a látogatókat. A Kórbonctani Múzeumot azoknak ajánljuk, akik valami nem szokványos élményre vágynak.
Orbán Éva
A kép forrása:
Narrenturm https://media.tacdn.com/media/attractions-splice-spp-674×446/0b/39/a6/3e.jpg
A gyűjtemény bemutatása: http://objekte.nhm-wien.ac.at/sammlung/abt4/slg60
