Az egyiptomi piramisokra még emberi erővel juttatták fel a hatalmas kőtömböket. Később a függőleges tengelyű kerék, az ún. járgány felfedezése és néhány ügyes áttétel megszerkesztése lehetővé tette, hogy az állatok erejét is felhasználják, így megtöbbszörözzék a kezdetleges munkagépek teljesítményét. Ezt aknázták ki a görögök és a rómaiak. A nagy súlyok emelésére használt daru, vagy a vízátemelő rendszerek működtetésén kívül, már i. sz. 370 körül járgányba fogott ökrök forgatták azoknak a hajóknak a lapátkerekeit, amelyeken a római hadsereget Szicíliára szállították. A hajók meghajtását később a helytakarékosabb futópadokon járatott lovakra bízták, és ezt a megoldást egészen a 19. század végéig alkalmazták.
Az állatok erejét kiaknázták a takarmány- és az élelmiszer-előállítás különböző területein is: szecskázásra, almapréselésre, olajütésre, gabonaőrlésre, vajköpülésre stb. Képünk a Schauplatz der Natur und der Künste című, oktató célú folyóirat 1774. évi nyitó számában jelent meg, és egy járgányos cséplőgép rafinált szerkezetét ábrázolja, amelyet két ló hajt. Nem elég, hogy az állandó körben járás megviselte a lovakat, a korbács is használatban volt, és láthatóan a bibliai mondást sem ismerték: „Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat.” A 19. században a kézzel hajtott, „embergyilkos” cséplőgépek mellett hazánkban is számos járgányos gép dolgozott, 1871-ben szám szerint 3347, de akkor már 2464 „tüzes”, azaz gőzmeghajtású is működött.
A lovak teljesítőképessége mindig is érdekelte az embereket. Tudományos igényű összevetést először 1699-ben a francia akadémia lapjának hasábjain találhatunk, ahol a lovak vonóerejét 6–7 emberéhez hasonlították. Nemcsak az erő, a kitartás is fontos szempont volt. Robert Thurstone, amerikai gépészmérnök úgy számolt, hogy egy négyórás műszak alatt a lovak az emberi munka ötszörösét, az öszvérének másfélszeresét, de még az ökröknél is valamivel többet képesek teljesíteni, és ők fáradnak el a legkevésbé. Végül szemérmesen hozzátette, hogy ha a munka szempontjait veszi figyelembe, akkor kénytelen mind az emberekre, mind a lovakra gépként tekinteni. Amikor James Watt 1785-ben szabadalmaztatta a gőzgépét, első dolga az volt, hogy megalkotta a lóerő mértékegységét, hogy egzakt érvekkel tudja meggyőzni az iparosokat és gazdálkodókat a találmánya bevezetésének előnyeiről.
A járgányt felváltó futópad a mai napig fontos kelléke a lovak teljesítmény-élettani vizsgálatának, ami a 19. század végén kezdődött. Ahogyan a ló szerepe változott, úgy tolódott a futópad mellett álló kutatók érdeklődése az energiafogalomról a sportteljesítményhez kapcsolódó paraméterek és a mozgáselemzés irányába.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Lovak a járgányban. Magyar Állatorvosok Lapja, 2019. 141. 3. 130.
