A legjobbak azok a múzeumok, amelyek könyvtárral és levéltárral, vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) esetében könyvtárral, kézirattárral, művészeti és relikviatárral, valamint kevésbé kézzel fogható média- és adattárral „élnek együtt”. Ezekben van igazán lehetőség arra, hogy egy-egy témát valamennyi oldaláról megvizsgáljunk, bemutassunk, közé tegyünk. Nagyon élveztem ezt az Állatorvostudományi Egyetem könyvtár-levéltár-múzeum triójában, mert a kultúra (az állatorvostörténeti emlékek) bősége vett körül, szárnyat adva a kiállítástervező képzeletnek. A PIM-mel persze nehéz lenne vetekedni, bár épületük felújítása során került elő állatorvosi témájú irat is. Mindenesetre a hazai irodalom jeleseiről sehol se találhatunk több információt.
A tárgyak társasága (Írók gyűjteményei) című kiállítás több ok miatt is szerethető. Először is: egytermes kiállítás, azaz egy fárasztó munkával töltött nap kellemes levezetéseként is megnézhető. Előtte vagy utána engedhetünk az alagsorból áramló kellemes kávészagnak.
Másodszor: a többségükben elsővonalbeli íróknak olyan oldalát mutatja be, amelyről semmit sem tudunk: a gyűjtőszenvedélyüket. Na jó, Tandori Dezső éppenséggel kivétel, mert róla tudható volt, hogy gyengéd érzelmek fűzték a madarakhoz és a medvékhez. Persze lehet, hogy ez nem gyűjtőszenvedélyből fakadt. Az élet hozta össze ezekkel a kis lényekkel, akik azután mindennapjai és művei (fő)szereplői lettek. Valójában az ő medvéinek a híre vonzott a kiállításra. És nem csalódtam, a medvék egészen hétköznapiak, de – amint a Tandori idézet szól – „ezek vagyunk mi”.
Aki kíváncsi rá, hogy Jókai, Móricz, Csáth, Babits, Ady, Pilinszky, Mészöly Miklós, Lázár Ervin, Ottlik, Déry és a többiek, közöttük ma is élő írók, költők mit gyűjtöttek, és ehhez milyen viszonyuk volt, el kell, hogy menjen a kiállításra. Ez a harmadik ok: a sokszínűség és gyakran a képtelenség. Vannak persze „banális” gyűjtemények (festmény, bélyeg, kavics és kagyló stb.), de soha nem találtam volna ki, kinek a fiókjában lapulhatott egy titkos kis doboz apró állatfigurákkal, vagy ki gyűjtött nyakkendődarabokat. Nem árulom el. Meg kell nézni, és érdemes elolvasni a tárgyakhoz illesztett idézeteket, meghallgatni a szövegeket. Nagyon tetszett a gyűjtőket bemutató fotósorozat is. Feltűnően sokan jelentek meg a kutyatárssal.
Van a kiállításnak egy olyan része, amelyik inkább a PIM gyűjtőszenvedélyéről árulkodik: az írók, költők (a megkülönböztetés értelmezéséhez el kell olvasni Szabó T. Anna megnyitóját) írógépeinek piramisa. Hogy kié a tán egyetlen piros, az kitalálható, de a piramis tetején látható, bombázást túlélt darab valóban megrendítő. Figyelmeztet a veszélyre, amely tárgyainkat és kulturális relikviáinkat fenyegeti.
Végül a negyedik ok, amiért el kell látogatni a kiállításra, hogy a teremből tovább lehet menni. További intim részletek tárulnak fel a naplókról szóló kiállításon, majd egy merész kanyar után élvezhetjük a reformkori divatbemutatót is. Őszintén szólva nekem megtöltötte a fejemet A tárgyak társasága, de elhatároztam, hogy még visszatérek. Oda és a szomszédokhoz is.
A kiállítás 2025. március 16-ig látogatható.
Orbán Éva
