A modern ember számos egészségügyi problémája (cukorbetegség, elhízás, meddőség, környezeti ártalmak okozta betegségek stb.) az endokrinológiára, erre a holisztikus szemléletet igénylő szakterületre irányítja a figyelmet. Az Ebers-papirusztól (i. e. 1500 körül) kezdve, amely először utal a diabetes mellitusra, fokozatosan bővültek az ismeretek, de csak a 19. század közepén Claude Bernard fedezte fel, hogy a máj közvetlenül a véráramba bocsát cukrot, azaz „belső elválasztású”. Ettől kezdve az endokrinológia gyors ütemben fejlődött.
A kutatásokban ezen a területen is fontos szerepet játszottak a kísérleti állatok. A haszonállatok szaporodásával és anyagcseréjével kapcsolatban az állatorvos-kutatók szorosan a humán endokrinológusok nyomában haladtak. Az 1930-as évekre megszülettek az első kézikönyvek, amelyek igyekeztek az endokrinológia addigra kiterjedt ismeretanyagát összegezni. Hutÿra Ferenc és Marek József az Állatorvosi belgyógyászat 1924-es kiadásában külön foglalkozik a hasnyálmirigy betegségeivel, illetve a diabetes mellitus-szal. Hetzel Henrik 1935-ben a nemiszervekre ható hormonokról és alkalmazásukról írt cikksorozatot. 1944-ben megszületett a hazai monográfia is Endokrinológia címmel, László Ferenc tollából. Az Állatorvosi Kézi Könyvtár e kötetének azonban csak a kefelevonata található meg a Magyary-Kossa Szakmatörténeti Könyvgyűjteményben. A háborús körülmények között végül nem került sor a kiadására.
1980-ban a XVIII. International Congress of Physiological Sciences keretében került megrendezésre a „Recent progress in avian endocrinology” című szimpózium az Állatorvostudományi Egyetemen. 15 ország 65 kutatója vett részt az eseményen, amelynek szervezésében és az anyagát tartalmazó kötet szerkesztésében Pethes György, Péczely Péter és Rudas Péter jeleskedett. Erre az alkalomra készült a képünkön látható emlékérem, Polányi Aladár alkotása. A konferencia összegzéseként Donald S. Farner a madárendokrinológia művelőit négy csoportba sorolta. A baromfi-endokrinológusok tábora a legnépesebb, akik a kutatást a termelés szolgálatába állítják. Az általános- és összehasonlító endokrinológia művelőit a hormonális működés számos kérdése érdekli, amelyeket emlősökön és madarakon egyaránt vizsgálnak. A viselkedési endokrinológia kutatói egyes madárfajokat kísérleti alanyként használnak. Végül a vadon élő madarakkal foglalkozókat az éves ciklus (szaporodás, vándorlás stb.) hormonális háttere és a környezeti hatások következményei izgatják a leginkább.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Madárendokrinológiai szimpózium emlékérme. Magyar Állatorvosok Lapja, 2022. 144. 11. 642.
