A kiegyezés nyitotta meg az utat az önálló magyar állategészségügyi szervezet kialakítása előtt. A feladat nem érte készületlenül Zlamál Vilmost, aki 1838-tól országos állatorvosként és a Közegészségügyi Tanács tagjaként már számos tervezetet kidolgozott, és lépéseket tett e cél érdekében. 1864-ben, akadémiai levelezőtaggá választása évében, a magyar orvosok és természetvizsgálók által a „közegészségi és orvosi ügy rendezése és kezelése módjának részletes kidolgozása”
keretében a barmászati rendőrség koncepcióján munkálkodott.
1867. február 25-án tartott akadémiai székfoglalójában (Az állattenyésztés fontossága és jelenlegi állása Magyarországban) a mezőgazdaságot, mint „az államgazdászati ágaknak legfontosabbikát” elemzi, ebben pedig kitüntetett helyet szán az állattenyésztésnek, és az azt támogató tudományágnak, melynek „magyarbani elnevezése lenne: „barmászat”, t. i. azon tudomány, mely gazdasági állatok (barmok, veterina) körüli foglalkozást jelent, legyenek ezek egészségesek vagy betegek… Állattenyésztésünk kívántató felvirágoztatására kellő biztos szer … a barmászat levén, okvetlenül szükséges ezen egyedül czélhoz vezető tudománynak birtokába jutnunk, a mi pedig valódi barmászati (állattenyésztési és orvoslási) tanodák felállítása s a barmászati ügynek észszerű kezelése által érhető el.”
Időszerűnek vélte a közegészségügy keretéből való kiszakadást. Zlamál akkoriban a vissza-visszatérő, és jelentős károkat okozó keleti marhavész elleni küzdelmet tartotta a legfontosabbnak, amely a határok lezárása miatt a gazdaság egyéb területeit is sújtotta. A betegség természetét vizsgálva megállapította, hogy a ragályjárványok” közé tartozik, és védőoltást, illetve a tartási körülmények megváltoztatását javasolta, mert „Valamely baj orvoslásánál, … az első és elkerülhetlen:
az előidéző oknak eltávolítása.” Az 1867-ben, a kiegyezés idején is dühöngő keletimarhavész-járvány terjedését követte a képen látható abroszon (azaz térképen), amelyen apró jelölők mutatják a járványgócokat.
A szervezeti és jogi keretek létrehozásában – a kiegyezést követően tanácsadóként működő Zlamál mellett – Lipthay Istváné az érdem, aki 1869-től a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium immár önálló állategészség-rendőri ügyosztályát vezette. Az Állatorvos-történeti Gyűjteményben megtekinthető másik térkép már Magyarország állategészség-rendőri szervezetét, állattenyésztését és gazdasági szakoktatását mutatja 1876-ban. 1881-re következetes munkával sikerült kiirtani hazánkból a keleti marhavészt.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Marhavésztérkép a kiegyezés évéből. Magyar Állatorvosok Lapja, 2017. 139. 7. 386.
A térképek az Állatorvos-történeti Gyűjtemény tulajdonában vannak.
