Texastól Kassáig számos állatorvosképző intézmény jelképe a ló, ez a szépséget, erőt, méltóságot sugárzó lény dicső küzdelmek részese, és az első baromorvosi figyelmet érdemlő jószág. De lehet-e egy éppen a vágóhidra botladozó sánta ló egy állatorvosi iskola jelképe? Emmanuel Frémiet (1824–1910) közel 170 éves alkotása nem kevés vitát váltott ki. A szobrot Achille Fould államminiszter rendelte meg, hogy az alfort-i állatorvosi iskola bejáratát díszítse. Frémiet nem szokványos állatábrázolásokkal lett híres, hanem gazellát, sebzett medvét, sérült kutyát formázó műveivel, 1887-ben pedig egy nőt elragadó gorilla szobrával nyerte el a párizsi Szalon elismerését.
Frémiet, számos művészhez hasonlóan, különösen vonzódott a lovakhoz. Modelljeit az omnibuszokat vontató tízezernél több párizsi ló közül választotta ki, amelyeket egy-egy hónapig a műterménél tartott.
A vágásra vezetett fiatal percheron mén tökéletes, izmos teste megfeszül, ahogy hevenyészett sínbe fogott, törött hátsó lábát emelve egyensúlyozni próbál az előtte haladók patanyomaival szabdalt emelkedőn. Szemére durva rongyot vetettek, így látását elveszítve tág orrlyukakkal, hátrahőkölve próbál menekülni a végtől. Előtte a földön vértől iszamós bárd és egy levágott pata hever, amely mögül a pokoli helyet és a véget jelképező patkány les ki. A montfaucon-i ló – más néven a montfaucon-i elítélt – szobra egy drámai pillanatba sűríti az embereket hűségesen szolgáló állat sorsát, egy finom és érzékeny lény halálát, amit fokoz a környék sötét története. Montfaucon ugyanis – egy már Villon által is megénekelt – borzasztó hely volt. Nemcsak az igavonó állatok vágóhídja, szeméttelep, hanem 1760-ig vesztőhely, tömeges akasztások színhelye. Ez is benne van a történetben.
A szobor nem nyerte el az alfort-iak tetszését, mert úgy vélték, hogy egy reménytelenséget, a szakma tehetetlenségét sugárzó alkotás nem hat kedvezően a hallgatókra, és nem lehet méltó szimbóluma az állatorvosképzésnek. A raktárba került szobrot bő harminc év után, 1888-ban ajánlották fel a toulouse-i állatorvosi tanintézetnek, amely vonakodva ugyan, de elfogadta azt. Eleinte a botanikus kertnél, a látogatók szeme elől viszonylag rejtve helyezték el, majd készítésének 150. évfordulóján elnyerte a neki szánt méltó helyet az iskola főbejáratánál, jelképezve a sérült, beteg állatok segélykiáltását, amit meghallani, kínjaikat enyhíteni, bajaikat orvosolni az állatorvos legfőbb hivatása.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A montfaucon-i ló. Magyar Állatorvosok Lapja, 2020. 142. 5. 258.
Köszönetnyilvánítás: Köszönetet mondok az École nationale vétérinaire de Toulouse-nak a montfaucon-i lóval kapcsolatos információkért és a szíves vendéglátásért.
