Számos olyan érdekes része van Budapestnek, amelyre sohasem vetődünk el életünk vagy ügyintézéseink közben. Ezek jó színhelyei egy-egy helytörténeti sétának.
A mi legújabb célpontunkról, Nagytétényről sokáig a gyermekkori balatoni utazások jutottak az eszembe. A sertésszag, ami a hatalmas sertéshizlaldából áradt, és odafelé azt jelezte, hogy „még csak Nagytéténynél járunk”, visszafelé, hogy „mindjárt hazaérünk”. Valóban, vonattal néhány perc alatt kiérünk a Kastélyparkhoz. A kellemetlen szagok már 1992 óta nem zavarják az utazót*, és a fiatalabbak már nem erre emlékeznek, hanem talán a Száraz-Rudnyánszky Kastélyban rendezett karácsonyfa-kiállításokra, amelyek jó alkalmat adtak a bútorkiállítás megtekintésére is. Sajnos a kastély és parkja 2018 óta bizonytalan ideig zárva tart. Jó, hogy korábban jártunk már itt.
Abban a kivételes szerencsében volt részünk, hogy lelkes lokálpatrióta barátunk kalauzolt bennünket. Nincs annál jobb módja egy környék megismerésének, mintha valaki az élményeivel, az itt élő emberekről – jelen esetben három generáció életéről – szóló történetekkel népesíti be azt. Annál is inkább igaz ez Nagytétény esetében, mert a helytörténeti kiállítás is így épül fel: a XVIII. században betelepített sváb lakosság mindennapi életének tárgyai mellett a környékre jellemző mezőgazdasági és iparágak jelennek meg, az azzal foglalkozó családok leszármazottainak jóvoltából. A tárgyakat ugyanis ők adták össze: 42 helyről érkeztek a kiállítási darabok.
A kiállítás első része a mindennapi élet legfontosabb helyszíneit, a konyhát és a hálószobát mutatja be. Sok itt az ismerős tárgy: örömmel nyugtáztam, hogy pont ilyen, sváb nagymamámtól örökölt tarkedlisütő és kávéskanna díszíti a konyhámat. Ami nagyon tetszett, a parkettakímélő pacsker – kötött, horgolt házicipő – és a nagy fapapucs, amiben ki lehetett lépni a kertbe, és a légyfogó üvegedény, amilyet még nem láttunk. Korunknak köszönhetően hasonló otthonosságérzésünk volt a spájzban is, de jó, hogy a fiatalok, gyerekek láthatják a régi eszközöket.
Akárcsak a barátunk, a tárlatvezető, Wahl Ildikó is egyike a több generációra visszatekintő tétényi őslakosoknak. Az ő családja a XX. század elejétől kosár- és bútorfonással foglalkozott, ami a helyre jellemző iparág volt. (A Wahl család másik ága is kosárfonógyárat üzemeltetett az 1930-as évek közepéig.) A bemutatottak közül az egyik ritka darab a vállkosár, amelyen árut szállítottak egykor, de finom művű fonott fotelt is láthatunk. A következő egység a szódakészítés kellékeiből ad ízelítőt, köztük az arcot védő hálót és a testet óvó bőrkötényt is láthatjuk. Különösen kedves egy „bébi” szódásüveg, amit a „szódás-család” (Wittmann család) egyik gyermeke kapott ajándékba.
Természetesen nemcsak a helyre jellemző iparágak virultak itt, hanem olyanok is, amelyeket mindenhol műveltek. Bádogos, asztalos, bőrös, cipész, órás és egyéb műhelyek kellékeit csodálhatjuk meg. Nagyon gazdag a Kludák hentes és mészáros család hagyatéka. A leölt állatok felfüggesztésére szolgáló rénfa és a bontáskor alkalmazott tönk, valamint a sertés- és marha-feldolgozás teljes eszköztára látható, és olyan személyes dolgok is, mint Kludák István kerékpár igazolványa 1937-ből.
A sertéshizlalda közel 80 éven át része volt Nagytétény történelmének. A „Béke” aranykoszorús szocialista brigád szerencsére 1978-ban fotóalbumot készített a hizlalda mindennapjairól, így az ottani élet és munka is jól dokumentált.
A környékre jellemző volt a szőlőtermelés, és a szőlő közé barackfákat ültettek, amelyek hosszú ideig exportra is alkalmas barackokat termettek. Láthatjuk itt a szőlész eszközök mellett a barackok osztályozására szolgáló alkalmatosságot, illetve az export gyümölcs csomagolópapírjának egy mutatványpéldányát is.
A kiállítást színesítik a helybeliek által adott játékok, felöltöztetett babák, viseletek, „apróságok”. Úgy léptünk ki innét, hogy Nagytétény számunkra is benépesült. Láttuk magunk előtt a boltocskák sorát, a szorgalmas kereskedőket és mesterembereket, és elképzeltük a tucatnyi kisebb-nagyobb vendéglőt, ahol munka után vagy hétvégén leültek megbeszélni közös dolgaikat. Számuk ugyan megfogyatkozott, de azért mi is így tettünk. Finom ebédet fogyasztottunk az egykori Pentz-Illés-féle vendéglőben (mai nevén: Kastély étteremben).
Nagytétény egyike Budapest meglepetéseinek – olyan mint egy falu, de erősen érződnek a sváb polgári hagyományok. Aki arra jár, a helytörténeti gyűjteményen kívül tervezzen egy szép sétát a vadregényes Duna-parton, a kastély környéki parkban, a kisebb-nagyobb utcácskákban, nézze meg a befogadott zsidók egykori imaházát, amelyben a könyvtár működik, és pillantson be a gyönyörű barokk római katolikus templomba is, amelyben Hugonnai Vilma ősei is nyugszanak.
Orbán Éva
* Ekkoriban tűntek el a Nagykörűt és a Rákóczi út fáiról az ott tanyázó és éjszakázó verébcsapatok. A szakemberek szerint ők is, akárcsak a tétényi fecskék, a hizlalda körül mozgó legyekkel táplálkoztak.
További olvasmányok:
Dindi István: Történetek Nagytétény múltjából : évszázadok históriái az ókori Camponától a rendszerváltásig. Budapest : Nagytétényi Polgári Kör, 2020 ISBN 978 615 00 7541 URL: http://mek.oszk.hu/21500/21543/21543.pdf Letöltve: 2022.05.15.
valamint Dindi István további művei.
Megnyílt a Nagytétényi Helytörténeti Kiállítótér https://www.youtube.com/watch?v=Pxx4R-PnkpQ
2022-05-28 Tárlatvezetes a Nagytétenyi Helytörténeti Kiállítótérben
https://budafokteteny.hu/program/tarlatvezetes-a-nagytetenyi-helytorteneti-kiallitoterben
