A kisfiúkról nem tudom, de a kislányok biztosan imádták az Ápiszokat, ahogyan a rendszerváltás előtt a papír-írószer üzleteket nevezték. Ez volt ugyanis a hálózatot fenntartó cég, az Állami Papír és Írószer Kereskedelmi Vállalat nevének rövidítése. Mindenféle kincset lehetett ott kapni: például gyurmaradírt, tintaradírt, később filctollat, töltőceruzát, indigót, enyves, majd öntapadós vignettákat – hogy csak néhányat idézzek fel. Természetesen a tanévkezdésre is itt vásároltunk a tanítónő igényei szerint vonalas és kockás (pardon: négyzethálós) füzetet, rajzlapot a kívánt méretben és számban vagy – egyszerűbb esetben – az ún. tanszercsomagot.
Nem kevesebb érdeklődéssel és izgalommal készültem a Magyar Papírmúzeumba, mert az utóbbi évtizedekben megjelenő gusztusos, szép papíráruk fenntartották a gyermekkori vonzalmamat. Régi tervem volt a 2016-ban alapított múzeum felkeresése, de a dunaújvárosi papírgyár elég messze van, így kellett egy „lökés”. Barátunk, Sík Júlia egész életében gyűjtötte a csésze-, pohár- és söralátéteket, számolócédulákat, reklámokat, szalvétákat, amelyeket szállodákban, kávéházakban, cukrászdákban talált. Több száz darabos gyűjteményt hozott így létre, amellyel egyben utazásainak és a barátok csavargásainak helyszíneit is megörökítette. Ebből a gyűjteményből készült most időszaki kiállítás A vendéglátás papírvilága címmel, amely 2025. szeptember 10-ig tekinthető meg. Miért fontos ez a gyűjtemény? Ezek az apró reklámhordozók gyakran leloccsintva-cseppentve, összegyűrve a kukában végzik, így csak addig hirdetik a büszke tulajdonost, amíg a vendég „fogyaszt”. A megmentett papírok közül sok bizonyára unikum, talán senki másnak nem jutott eszébe, hogy gondosan megőrizze őket, talán csak egy-két kakukktojás kivételével, amilyen például egy gyönyörű csipke poháralátét.
Az időszaki kiállítások – bármilyen hihetetlen – csak az 1000 négyzetméteres kiállítási terület folyosóján kapnak helyet. Egykor irodák lehettek a kisebb-nagyobb termek, amelyek tematikus csoportosításban befogadják a papírmúzeum pazar gyűjteményét. Hála a Hamburger Hungaria papírgyárnak azért, hogy irodaépületük második emeletén biztosítják ezt a lehetőséget. A termek nevezetes papír- és vízjeltörténeti személyiségek nevét viselik. A múzeum kisebbik része a papír és a vízjelek történetével, rejtelmeivel foglalkozik. Végig kísérhetjük a papírkészítés fejlődését az ókori Kínától napjainkig, megismerve, hogy milyen papírt készítenek a darazsak; hány féle növény szolgált alapanyagul a papírkészítéshez; mik azok a lélekpénzek; hol működtek a történelmi Magyarországon papírmalmok a 15. századtól a 19. századig; hogy kerül a vízjel a papírba – hogy csak néhány érdekességet említsünk. A történeti érdekességek között láthatunk papír kódexeket, bibliákat, és olyan kultúrtörténeti adalékokat is, hogy a leginkább fabuláiról ismert Heltai Gáspár nemcsak nyomdát működtetett, hanem papírmalmot is létesített Kolozsvárott 1560-ban.
A tárlat másik, kiterjedtebb részében minden terem a papír más-más felhasználási területéről (mindennapi élet, pénz és pénzhelyettesítők, csomagolóanyagok, gyermekjátékok, ünnepi papírok, kötvények, részvények, váltók, higiéniai termékek, csomagolások, bélyegek stb.) mutat be példákat hihetetlen gazdagságban. A gyerekjátékok termében van hely hajtogatásra, vágásra, nyomdázásra, vízjelfestésre, de még papírsimogatásra is. A papírmerítő műhelyben és papírgépteremben az alapvető technikákat próbálhatják ki a látogatók, miután megtekintették a papírgyártás eszközeit és berendezéseit. Természetesen a jelentős hazai papírgyárakra és műhelyekre is figyelmet szenteltek a kiállítás egy-egy termében.
Sok lenne elsorolni, mennyi látnivalót kínál a Magyar Papírmúzeum. Ezek némelyikére azért csodálkozunk rá, mert évtizedekkel korábbi emlékeink köszönnek vissza (például az állítólag hungaricumnak számító kenyércédulákban), másokra azért, mert annyira meglepőek, különlegesek. (Például a vécépapír először 1857-ben került kereskedelmi forgalomba, és bizony elég „szálkás” volt…) A papír a történelem hűséges hordozója, még ha talán nem is olyan ellenálló anyag, mint a pergamen, mégis több évszázaddal ezelőtt keletkezett információkat tárol nagy biztonsággal. Ugyanakkor a papír mindennapi életünk megszokott és nélkülözhetetlen része. A kiváló áttekintőképességet, kitartó gyűjtőmunkát és az alapos szaktudást dicséri, hogy ebben a hatalmas anyagban logikus rendet tudtak teremteni a Kalandos papírtörténet állandó kiállítás rendezői. A bemutatott anyagot rengeteg információval egészítették ki, amit az érdeklődő végigolvashat, de úgy is élvezhető a tárlat, ha csak tárlóról-tárlóra haladunk és egy-két, bennünket érdeklő részben mélyedünk el. A makettek, modellek és videók változatosságot jelentenek a statikus anyagban, és jó, hogy különböző tevékenységek révén a kezünkkel is birtokba vehetjük a papírt. A múzeumra legalább két órát kell szánni, és ez az idő hamar el is repül teremről-teremre haladva. Aki alaposabb, és szeret mindent elolvasni, sőt, még az időszaki kiállítások fantasztikus darabjain is szívesen elmereng, az még hosszabb időt is el tud itt tölteni. Ennek megfelelően a termekben stílszerű papírülőkéken lehet megpihenni.
A múzeumi látnivalókon kívül a honlapon keresztül további szakmai információk tárházához juthatunk el. Papír- és vízjeltörténeti arcképcsarnok, ismertetők, leírások, a Papíripar c. folyóirat tartalomjegyzékei (a teljes szöveg késleltetéssel az EPA-ban elérhető) és a témához kapcsolódó videók érhetők el. A múzeumot a Magyar Papírmúzeumért Alapítvány támogatja, és olyan közismert kiválóságokat találunk a kurátorok között, mint Pelbárt Jenő és Bedő József. A múzeumnak szoros a kapcsolata a Magyar Papír és Vízjeltörténeti Társasággal is, ami a Digitális Magyar Vízjel Adatbankot működteti.
A Magyar Papírmúzeum hatalmas értéket képvisel. A látogatáshoz előzetes bejelentkezés szükséges (Tel.: +36 30 638 2657, e-mail: papirmuzeum@gmail.com). Bár a hét minden munkanapján nyitva van, nehezen megközelíthető. Autóval az M6/6-os út felől kell a papírgyár irányában behajtani, helyi vagy távolsági autóbusszal kissé körülményesebb, de ehhez is találunk eligazítást a honlapon. Ajánljuk minden kultúrtörténet, iparművészet, ipartörténet és történelem iránt érdeklődőnek, gyerekeknek (iskolai osztályoknak) és felnőtteknek egyaránt, és természetesen az egykori és mai ápiszok, azaz a papír szerelmeseinek.
Orbán Éva
