Száz éve, 1926. június 14-én született dr. Pethes György professzor, 1948-tól az élettani tanszék munkatársa, 1973 és 1990 között vezetője. Többek között. Legfőbb jellemzője ugyanis munkásságának sokszínűsége. Ahogyan dr. Solti László búcsúztatójában fogalmazott: „Ki is volt valójában Pethes György tanár úr? Személye kinek-kinek mást jelentett. Volt, aki a tudós egyetemi tanárt tisztelte benne, mások az Élettani Tanszék nagyra becsült vezetőjét, megint mások a Radioizotóp Laboratórium megalapítóját, egyesek a Budapest-Duna Rotary Klub alapító tagját, sokan pedig a művészetek iránt fogékony, humanista kultúrembert, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagját, alelnökét. Igen, ez mind ő volt egy személyben, mivel neveltetése folytán nyitottsága, érdeklődése határtalan volt, és ha nem lenne annyira elkoptatva a szó, akkor őt bátran nevezhetnénk POLGÁR-nak, így, csupa nagybetűvel. Ő ugyanis világlátásában, viselkedésében és egész lényében akkor is polgár volt, amikor ez inkább csak hátrányt jelentett számára.”[1] Polgár, ahogyan Márai értelmezte: „Olyan szellemben neveltek, amely a „polgárság”-ot a szabadságjogok védelmezőjének tekintette, a polgárt az emberi és társadalmi haladás pionírjának hitte”[2].
Pethes professzor a haladás szolgálatát hivatásának tekintette. Az radioizotóp-labor létrehozása, a radiomedicina állat- és humánorvosi alkalmazása[3] az 1950-es évek közepétől foglalkoztatta, és a laboratórium létrehozását jóformán abban a pillanatban megkezdte – Kemény Armand támogatásával –, amint a jogszabályok hazánkban is lehetővé tették az atomenergia békés felhasználását. 1959-ben elnyerte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíját. Ennek segítségével hat hónapig a birminghami Orvosi Egyetem élettani intézetének laboratóriumában dolgozott, majd egy hónapon keresztül az állatorvosképző és kutató intézményeket látogatott sorra. Útjáról alapos beszámolót közölt, melynek konklúziója, hogy „a magyar állatorvosi izotópkutatás is első vonalba kerülhet, kellő támogatás mellett…. Világnyelveken (orosz, angol) kiadott ismertetők, kiadványok cseréje, valamint neves szakemberek kölcsönös látogatásai elősegítenék karunk jobb megismerését a világban.”[4]
Pethes professzor aktívan dolgozott a hazai eredmények megismertetéséért. Cikkei társszerzői széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerre vallanak. 1980-ban pedig egyik főszervezője volt a budapesti Élettani Világkongresszusnak, azon belül az állatélettani szekciónak, valamint a szatellit Nemzetközi Madárendokrinológiai Szimpóziumnak. 1979-ben szimpózium-sorozat indult sugárzástechnika alkalmazásáról az élelmiszergazdaságban, amelynek első eseményét az Állatorvostudományi Egyetemen rendeztek meg. 2003-ban a nemzetközi résztvevőkkel és új témakörökkel (Sugárzástechnika a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és ökológiában) bővült szimpóziumot Pethes professzor nyitotta meg az Országos Atomenergia Hivatal képviseletében.[5]
Támogatta a mellette dolgozó fiatal kutatókat. (Talán viszonylag korai és önkéntes nyugállományba vonulásának egyik oka az volt, hogy utat nyisson a feltörekvő fiatal nemzedéknek.) Pontos elképzelése volt arról, hogy kell megszervezni az oktatás és a kutatás összekapcsolását, ami biztosítja, hogy az egyetemeken a legújabb kutatási eredményekre alapozott oktatás folyjon, ugyanakkor látta a nehézséget és az ellentmondást a két szerep között: az általános ismereteket átadó oktatói és a specializált kutatói megközelítés között.[6]
A hallgatók ösztönzését is fontos feladatának tekintette. Meghirdette számukra a Kemény Armand tanulmányi versenyt és a TDK-ások között kereste a majdani kutatókat.[7]
Az újdonságok iránti fogékonyságát bizonyítja az is, hogy már 1972-ben cikket írt a kis-komputerek alkalmazásáról a biostatisztikában. „Az egyre nagyobb számban elterjedő korszerű, sokszor félig vagy teljesen automatizált mérési módszerek ugyancsak nagyszámú mérési adatot szolgáltatnak rövid idő alatt, amelyek gyors feldolgozása, értékelése igenlényeges. A megoldást a kis-komputer alkalmazása jelenti.”[8]
A művészetek iránti vonzalmáról is tanúskodnak írásai, és a Csiszár Vilmos professzor alkotásaiból Pethes dr. által szervezett tárlat, vagy az Állatorvostudományi Egyetem fennállásának 200. éves évfordulóján rendezett fotókiállítás. Nem is kérdéses, hogy Pethes professzor kiválóan illet az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagjai sorába.
Pethes György professzor – lelkiismeretesen, és az utókor kutatóira is gondolva – rendszeresen behozta pályájának dokumentumait az Állatorvostudományi Egyetem levéltárába megőrzésre. (Ezek az 1931 és 2007 között keletkezett iratok a levéltár 153. számú fondjában találhatók.) Ez a módszeresség és fegyelem is a polgár jellemzője. Látogatásai során mindig éreztük a könyvtár iránti szimpátiáját, nem véletlenül, hiszen hivatali szobájában függött egy kis tábla a következő szöveggel: „timeo hominem unius libri”[9]. Óvjuk emlékét a feledéstől.
Orbán Éva
[1] Solti László: Dr. Pethes György (1926–2008). Magyar Állatorvosok Lapja, 2008. 130. 5. 319–320.
[2] Márai Sándor: Hallgatni akartam. Budapest, Helikon, 2015. p. 116.
[3] Pethes György: A radioizotóp-technika hazai eredményei az állatorvostudományok területén. Atomki Riport, 1983. X/5. 95–98.
[4] Pethes György: Beszámoló angliai tanulmányutamról. Magyar Állatorvosok Lapja, 1961. 16. 1. 31–33.
[5] Szabó S. András: Sugárzástechnika az élelmiszergazdaságban (VII. Szimpózium – Veszprém, 2003. szeptember 3-5.). In: Az 50 éves (1961–2011) Magyar Biofizikai Társaság jubileumi értesítője. 13. füzet. Szerk.: Kutas László. Budapest, MBFT, 2012. p. 89.
[6] Pethes György: A felsőoktatási intézmények fiatal kutatóinak helyzete. Magyar Tudomány, 1973. 18. (80.) 4. 244–247.
[7] Kutas Ferenc: Pethes professzor nyugállományba vonult. Magyar Állatorvosok Lapja, 1991. 46. 12. 762–763.
[8] Pethes György: Kis-komputer alkalmazási lehetőségei az állatorvostudományokban. Magyar Állatorvosok Lapja, 1972. 27. 8. 429–436. – Idei Antal – Pethes György – Tegzesné Vásárhelyi N. Hedvig: Biológiai minták ásványianyag-tartalmának meghatározására atomabszorpciós spektrofotometria és kisszámítógépes értékelés alkalmazásával. Magyar Állatorvosok Lapja, 1973. 28. 10. 572–575.
[9] Rudas Péter: Pethes György professzor 75 éves. Magyar Állatorvosok Lapja, 2001. 123. 7. 445–446.
Az arckép forrása a Hutyra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum archívuma.
