Magáról is mondhatta volna a száz éve született Szent-Iványi Tamás, amit Hutÿra Ferenc és Preisz Hugó közös jellemzőjeként kiemelt: „Mindketten a szülői házból és az iskolai környezetből egyaránt, … többnyelvűséget és az ezzel járó többszínű kultúrák megbecsülését, valamint ezzel együtt a nemzetközi mérce igényét hozták magukkal.” Az erdélyi származású Szent-Iványi román és kiváló német tudása mellett angolul és franciául is beszélt, és a szakirodalmat olasz és orosz nyelven is követte, ami megalapozta széles körű nemzetközi kitekintését és a FAO-ban végzett munkáját.
1942-ben kitüntetéssel végezte kolozsvári Gazdasági Akadémiát, és apja nyomdokaiba lépve gazdálkodó akart lenni. Állatorvosi tanulmányokba azért fogott, mert Csukás Zoltán mellé szeretett volna kerülni, genetikát tanulni. A doktori fokozat megszerzése után azonban megélhetési gondok és a szülei iránti kötelezettségei az oltóanyag-termelésbe vezérelték, ami új irányt adott „szakmai elkötelezettségének”.
Manninger Rezső (1890–1970) 1950-ben hívta az intézetébe. Az ő iskolájához tartozni megtiszteltetés volt. Vele is több közös vonást mutat. A széles körű tudás és tájékozottság, a tiszta logika, a rendkívüli igényesség, a gyakorlat-orientáltság egyaránt jellemezte őket. Szent-Iványi így vall kutatómunkájáról: „A gyakorlat vetette fel a kérdést és a felelet keresése a mikrobiológia, a virológia vagy éppen az immuno-genetika, a vércsoportkutatás területére vezetett…” Képünk Szent-Iványi Tamást, Manninger Rezsőt és a gyakorlati problémákat „szolgáltató” Országos Állategészségügyi Intézet osztályvezetőjét, Tuboly Sándort mutatja az Intézet fennállásának 40 éves évfordulóján, 1969-ben.
Közös volt bennük az is, hogy a tanítást tekintették fő hivatásuknak. Előadásaik megtartásában semmi nem akadályozhatta őket, és azok anyagát folyamatosan megújították. Szent-Iványi Manninger legnagyobb teljesítményének Hutÿra és Marek kézikönyvének folytatását tekintette, amit az Állatorvos Világszövetség tiszteleti tagságával honoráltak. Egy beszámoló szerint: „A kongresszus több ezres közönsége, amelynek minden tagja szakmai tudásának egy részét ennek az embernek köszönhette, állva ünnepelte Manninger professzort kitüntetése átvételekor…”
Szent-Iványi Tamásnak nem jutott ilyen hangos ünneplés, és méltatlan módon egy időre még a katedrától is megfosztották, de pályatársai úgy emlékeznek rá mint lenyűgöző irodalmi, történelmi és zenei műveltséggel rendelkező, különleges, tisztességes és melegszívű emberre, kiváló oktatóra és kutatóra, aki – akárcsak elődei – a tanítványaiban él tovább.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Professzorok a járványtanról. Magyar Állatorvosok Lapja, 2020. 142. 11. 642.
